A kritikáról mindig akkor tör ki vita - mint arra a résztvevők utaltak is -, amikor a szellemi életben változnak a hatalmi és értékviszonyok. Amikor a régi szerkezetet kívül-belül új erők feszegetik. Hogy melyek manapság, és milyen irányba tartanak, arról keveset lehetett kihámozni a kétnapos eszmecsere általam követett részéből. Bizonyos változások mégis hangsúllyal kerültek szóba.

Elhangzott, mára a két évszázados egységes irodalmi eszményt fölváltotta a többszólamúság, a kritika hatóköre azonban beszűkült. Kevesen, keveset írnak a megjelenő művekről, és azt kevesen olvassák. A szakkritika belterjessége mellett viszont a világhálón kialakulóban egy új, nyitottabb irodalmi közvélemény.

Hogyan ítélhető meg az irodalmi blogok elburjánzása, más szóval a "blogoszféra" robbanása? A problémát az új művekről véleményeket ontó Könyvesblog megjelenése tette megkerülhetetlenné, és először Dunajcsik Mátyás író-kritikus fogalmazta meg a nyáron a Magyar Narancsban (lásd dunajcsikmatyas.hu). Ő is részt vett a mostani beszélgetésen. Partnerei között volt Kovács Isolde orvos, szorgalmas irodalmi blogszerző (isoldeolvas.freeblog.hu), Rácz I. Péter, a litera.hu irodalmi portál szerkesztője, Sárossi Bogáta műfordító-kritikus (iwiw irodalom-topik) és a Könyvesblogtól Valuska László.

A többség szerint azért fontosak a blogok, mert az olvasóközönség véleményét tükrözik, amire eddig alig nyílt lehetőség. Igaz, szakkritikusok is megszólalnak a neten, nem várva be, míg elmélyültebb írásaikat hónapok múlva kinyomtatják valamelyik folyóiratban. Az irodalmi blog gyorsan és nem ritkán szabadszájúan reagál a műre, az első benyomást rögzíti. Azonnal választ kaphat, vitát kelthet. Többen rámutattak a blogírás virtuális közösségalkotó szerepére, annak ellenére, hogy a "nick"-ek (becenevek) mögött elbújik a szerző. A rendszeres blogozás során kialakulnak tekintélyes, a többiek által mérvadónak tekintett "nick"-ek. A blogírók sajátos véleményformáló csoportot képeznek, egy részük nem is olvas profi kritikát - hangzott el.

Voltak, akik árnyalták e napsugaras blogpárti képet. Például azért, mert a Könyvesblogon eddig tartózkodóan bántak az uralkodó irodalmi kánon olyan fontos szerzőivel, mint például Esterházy, Nádas, Kertész, Parti Nagy és mások. A blogok általában kevés szót ejtenek a minőségi könyvekről.

Károlyi Csaba, az ÉS kritikusa hozzátette: egy átgondolt szakkritikára másfajta válaszok érkeznek, mint egy blogra, a kettőnek egymás mellett van értelme. Lehet, hogy ugyanott: némelyek talán internet-utópiaként hallgatták a kárpátaljai írót, Balla D. Károlyt (bdk.blog.hu) arról, hogy meg fog szűnni a könyv, a folyóirat. A könyvtárak múzeumokká válnak, és a világháló tölti majd be a kollektív emlékezet, valamint az irodalmi fórum szerepét. Pedig ott, abban a pillanatban ez egyáltalán nem tűnt utópiának.