A liberális lap rangos könyvkritikai melléklete vasárnapi számában "könnyedén csodálatosnak" nevezi az elbeszéléseket. Az  esszéket azonban egy kissé "rágósnak" tartja, olyannak, amilyen  Milan Kundera stílusa lehet napi első csésze kávéja előtt.

A Farrar, Straus and Giroux kiadó által gondozott Nádas  Péter-válogatásba 23 írás, köztük 9 elbeszélés került be a  legkülönbözőbb időszakokból; az írásokat Goldstein Imre ültette át  angol nyelvre.

Jelen válogatás alapján olyan benyomása támad az embernek,  mintha a fikciós elbeszélések és a nem fikciós esszék két külön  világból származnának - írta a kritikus, Sophie Harrison.

Véleménye szerint Nádasnak az 1960-as, 70-es években írt  novelláiban szakértőként sikerült ábrázolnia azt a paranoiát, amely  az emberek életét meghatározta a különböző szintű állami kontroll  alatt álló társadalomban. De ezenkívül más szellemeket is megidéz,  meseszerűen mutatja be a kisvárosi, vidéki Magyarország jelképes  erejű alakjait.

"A félelem ad szokatlan erőt ezeknek a történeteknek, miközben  azokról a hazugságokról, amelyekkel az emberek apró szabadságokat  vásároltak maguknak (a szerző) hihetetlen szelídséggel ejt szót" -  írta a kritikus, aki szerint a kötet egyik remekműve "A bárány" című  1966-os novella.

Míg Nádas esszéiben inkább elvontságba hajlik, elbeszéléseiben  az egyedire fordít "pompás figyelmet". Minden novellája arra  emlékezteti az olvasót, hogy a fikció ugyanúgy képes az igazság  közvetítésére, mint a nem fikció, sőt, talán még jobban is -  olvasható a The New York Times könyvkritikájában.

(MTI)