Átalakítaná az egyházak finanszírozását a kormány, az egyszázalékos felajánlások kiegészítése némileg bizonytalanabbá válik a jövőben. Eddig törvény garantálta, hogy az szja-befizetések 0,9 százalékát (valamivel több mint 11 milliárd forintot) az egyházak akkor is megkapják, ha az egyszázalékos felajánlások nem érik el ezt az összeget. (Miután az adófizetők fele rendelkezik csak az egy százalékról, ez így van.) A kiegészítést az egyházak az egy százalékokból való részesedésük alapján kapták meg automatikusan. A jövő évi költségvetés kiegészítéseként a hét végén az Országgyűlésnek benyújtott, a büdzsé végrehajtásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó tervezet szerint az automatizmus megszűnne a jövőben: a mindenkori költségvetésben határoznák meg, mennyit kapnak az egyházak. Igaz, a maximumérték változik, most már a keret elérheti a jövedelemadó teljes 1 százalékát is (ez a 0,1 százalékos emelés akár 2 milliárdos többletet is jelenthet).

Ám ezzel együtt sem biztos, hogy az egyházak ugyanannyit kapnak, mint korábban. Sőt... Az új szabály szerint a kiegészítés legfeljebb az adott egyháznak felajánlott összeget érheti el. Vagyis ha a felajánlott összeg nem éri el az szja 0,45 százalékát, akkor az egyházak veszítenek a mostani helyzethez képest. Márpedig nem éri el: tavaly 13 milliárdot kaphattak volna az egy százalékokból az egyházak, ám csak 4,1 milliárdot kaptak. (A legtöbbet a katolikus egyház.) Vagyis ennek alapján a 11 milliárdos össztámogatás 8 milliárdra csökkenne.

A kormány persze ezzel is teljesíti a Vatikánnal kötött szerződésben tett vállalását. Az ide vonatkozó pont szerint az szja-teher fél százalékát mindenképpen meg kell kapják az egyházak - ezt a kormány tulajdonképpen önkéntesen emelte eddig 0,9 százalékra. A törvényjavaslat indoklásának erről szóló részében az előterjesztő pénzügyi tárca azzal indokolja a mostani változtatást, hogy így korszerűsítik, társadalmilag igazságosabbá teszik a támogatási rendszert, valamint támogatják az egyházak részvételét az állami feladatok ellátásában. Az indoklás szerint a javaslatról megkezdték az egyeztetést a történelmi egyházakkal.

A törvényjavaslat egyébként összesen 25 másik jogszabály rendelkezéseit írja át - legnagyobbrészt az államháztartási törvényt módosítják. Ebben a pontosabb tervezés érdekében írják elő a hároméves, kötelező kiadásikeret-meghatározás rendszerét: a kormány rendeletben írná elő az év elején, hogy az adott költségvetés alapján az egyes minisztériumok milyen keretekkel gazdálkodhatnak a következő három évben. Ez a nagyobb fegyelmet hivatott megteremteni, igaz, a kerettúllépésre a kormány bármikor felmentést adhat, vagy módosíthatja is a számokat. Más kérdés, hogy jó néhány egyéb szabály szolgálja a szigort - így például egyértelműsítik, hogy tartozást átvállalni kiadást, vagyis hiánynövelő tényezőt jelent.

A törvényben teszik szabadabbá a köztisztviselők bérkeretének megállapítását: a "kiválóan alkalmas" köztisztviselő bérbesorolását a főnöke (a munkáltató jogkör gyakorlója) az új táblázat keretei között, de a korábbi fizetési fokozatokat "átlépve" határozza meg. A bérbesorolás ugyanis az alapilletmény és a törvény mellékletébe foglalt táblázatban szereplő számok szorzata. Annál magasabb a szorzószám, amennyivel több időt töltött el valaki a közszférában, és minél magasabb a beosztása, figyelemmel az iskolai végzettségére is. Az illetményrendszerből azonban kikerülnek a fizetési fokozatok.