Csűrik, csavarják
A szülei lehettek hozzá hasonló korúak a huszonöt évvel ezelőtti első kockaforgató világbajnokság idején. Ekkora sikerre talán maga a feltaláló, Rubik Ernő sem számított. Rubik mellesleg építészmérnökként kezdte, majd szobrászatot és belsőépítészetet tanult, 1975-ben pedig megalkotta a bűvös kocka elnevezésű, térbeli logikai játékot, amely hamar felzárkózott az olyan echte magyar termékek mögé, mint a pulikutya vagy a fütyülős barack. Mindez persze régen történt. A versenyzők ma már speciális kockákkal játszanak, amelyeknek csapágy van a közepén, és nem kell bekoptatni azokat, spray-vel fújják a hézagokat, és amikor azt halljuk, hogy a szponzoromtól kaptam húsz liter szilikont, de egy hónap alatt elfogyott, a szemünk sem rebben.
Lézengünk tehát a kongresszusi központban, ahol
óriási Rubik-kockák állnak a színpadon, nézzük a jórészt tizen-, huszonéves versenyzőket, és csendben csodálkozunk. Ahhoz képest, hogy az oldalak színösszeállításának 4,3×1019 számú variációja lehet, a világcsúcsot jelenleg 9:86-tal a francia Thibaut Jacquinot tartja, és akkor még nem beszéltünk a 2x2-es kockáról, mert ebben is rendeznek versenyt. Olyan ez, mintha csupa sprintszámból állna az atlétika; reggel sorsolás, ebédre megvannak a selejtezők, uzsonnára a döntők, aztán jó napot, a Híradót már mindenki otthon nézheti.
A háromnapos budapesti versenyen az egész nemzetközi kockaelit képviselteti magát. Itt vannak a japánok és az amerikaiak, látunk ördöngös finnt, lengyelt és új-zélandit, és beszélgetünk Denczi Dezsővel, aki a '81-es, első budapesti Rubik-kocka-forgató versenyen hatodik lett, és katonakorában a szolnoki laktanya szakácsát extra téliszalámiért tanította a játékra. Később megcsodáljuk a vakon forgató játékosokat, kipróbáljuk a sokadik generációs bűvös kockát, mely világít, sípol, és gombokat kell nyomkodni rajta. Amikor pedig azt hisszük, hogy már nem lepődünk meg semmin, belefutunk Örkényi Róbertbe. Örkényi egy tizenhat éves nagykanizsai fiú, aki lábbal forgatja a kockát.
A folyosón ekkor egy ázsiai csapat halad át, később egy magas srác tanít valakit egy trükkre, nem messze tőlünk pedig egy háromévesforma kisfiú próbál egy egészen apró Rubik-kockát forgatni. Csavarja ide-oda, egyszer meg is rázza, majd unottan eldobja, épp elénk.
Alea iacta est, rikkantjuk.
Azzal átlépünk a "Rubikon". (F. Zs.)