A gyülekezési jog konzervatív olvasata
Az Alkotmánybíróság többször kinyilvánította, hogy a gyülekezéshez való jog - más kapcsolódó alapjogokkal (pl. a gondolat-, a lelkiismeret-, a vallásszabadság vagy a véleménynyilvánítás szabadságának jogával) együtt - az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, mely kiemelt védelmet érdemel.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a gyülekezéshez való jog sem korlátozhatatlan. A "szabad gyülekezés" joga azt jelenti, hogy a demokratikus Magyarország alkotmánya az emberi és állampolgári jogok részének tekinti mindenkinek a jogát ahhoz, hogy szabadon vegyen részt gyűléseken, felvonulásokon, tüntetéseken. De nem jelenti a korlátozhatatlan szabadságot a gyülekezés céljának, lebonyolításának, térbeli vagy időbeli kiterjedésének tekintetében. A szabadság egyet jelent: a szabad részvételt.
Az AB álláspontja szerint az alkotmány 62. §-a először is csupán a békés gyülekezéshez való jogot veszi a törvény védelme alá. Másodszor, abból, hogy a békés jelleg megkövetelésén kívül egyéb korlátozásra az alkotmány kifejezett formában nem hatalmazza fel a törvényhozót, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az alkotmány tilalmazná a gyülekezési jog bármilyen egyéb korlátozását. Az Alkotmánybíróságnak az e jogokkal összefüggésbe hozott számos határozatából kitűnik, vitathatatlan, hogy ezek az alkotmányos alapjogok mindegyike törvény által korlátozható.
Nem békés célú vagy nem békés tevékenységgel megvalósított gyülekezést nem legitimálhat semmiféle kiváltó ok vagy sérelem.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kifejezetten lehetővé teszi a békés gyülekezési jog gyakorlásának korlátozását - többek között - az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg mások jogainak és szabadságának védelme érdekében - a szükséges mértékben. Az egyezségokmány nemzetközileg általánosan elfogadott kommentárja szerint a gyülekezési jog gyakorlása, ideértve a tiltakozó felvonulásokat, meneteket, összejöveteleket, adott esetben a köznyugalom, illetőleg a közlekedés rendjének fenntartása céljából bármelyik fent említett érdekre való hivatkozással korlátozható. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény is megengedi a gyülekezési jog ilyetén korlátozását.
Az Alkotmánybíróság szerint a gyülekezéshez való jog nemcsak az állam illetéktelen beavatkozásával, hanem például az adott tüntetést ellenérzéssel szemlélők, az ellentüntetők és más rendzavarók ellenében is védelemre szorul. Más szóval az államot pozitív kötelezettségek is terhelik ebben a tekintetben. Ezt alátámasztják az Emberi Jogok Európai Bíróságának a döntései is, melyek szerint a gyülekezéshez való jog magában foglalja azt a jogot is, hogy az állam biztosítsa, hogy a jogszerűen tartott gyűlést vagy felvonulást ne zavarhassák meg.
Az állam kötelessége "nem merül ki" abban, hogy tartózkodik az alapvető jogok megsértésétől vagy indokolatlan korlátozásától, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. A hatóságnak szükség esetén akár erő alkalmazásával is biztosítania kell a jogszerűen tartott gyűlések zavartalan lebonyolítását.
Fentiekből látható, hogy ma egyes rendezvények kapcsán folyamatosan félreértelmezik a gyülekezési jog tartalmát. A gyülekezési joggal való élésből egyre többször visszaélés lesz. Egyesek megpróbálják mindenféle okkal (a miniszterelnök magatartásával, az őszödi beszéddel, a kommunisták visszatérésével, a nemzethalál veszélyével) legitimálni a törvényes keretek áthágását.
Tavaly ősz óta láthatjuk, hogy a gyülekezési jog kereteit egyes csoportok rendszeresen és minden tekintetben túllépik: a saját rendezvényeik rendre botrányba fulladnak (szabálysértések, bűncselekmények valósulnak meg), mások rendezvényeit igyekeznek szervezetten megzavarni, ellehetetleníteni.
Ez történt tavaly október 23-án az '56-os emlékmű felavatásakor, vagy idén március 15-én, amikor több rendezvényt is megzavartak (MDF - Batthyány-örökmécses, SZDSZ-főváros - Petőfi-szobor stb.). Azóta már több civil szervezet (Élőlánc, Nagycsaládosok) is átélhette, hogy békés rendezvényeiket mások megzavarják, rendzavarásra használják fel. Otromba módon zavarták meg és fullasztották botrányba a Duna-parti holokauszt-megemlékezést is.
Ugyanez a kettősség érvényesül a büntető jogszabályok értelmezésében, alkalmazásában is. A gyülekezési jog hatálya alá tartozó egyes rendezvényeken mindennapossá vált, hogy a legkülönbözőbb szabálysértések (rendzavarás) vagy bűncselekmények (garázdaság, rendbontás, törvény vagy hatóság rendelkezése elleni izgatás, becsületsértés, rongálás) valósulnak meg. Az utóbbi hetekben több rendezvény már nyíltan az Országgyűlés - mint népképviseleti szerv - működésének megakadályozására irányult, ami a gyülekezési törvény alapján tilalmazott tevékenység.
Látható, hogy a rendőri irányítás, a rendőrség ebben a kérdésben elbizonytalanodott: ez az elbizonytalanodás vonatkozik mind az előzetes bejelentések esetleges megtiltására, de a már megkezdett rendezvényekkel szembeni fellépésre is.
Látható, tapasztalható, hogy az elkövetett cselekmények rendre csoportosan történnek. A csoportos elkövetéshez a jog minden esetben súlyosabb jogkövetkezményt, a bírói gyakorlat lényegesen súlyosabb ítéleteket fűz.
A csoportos elkövetés súlyosabb minősítésének indoka, hogy a csoport tagjainak együttes (egymást akár pszichikai, akár fizikai eszközökkel támogató) jelenléte és összehangolt tevékenysége megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, megnehezíti az ellene való védekezést, tehát növeli annak társadalmi veszélyességét.
Mindezekre tekintettel nem szabadna hagyni, hogy a gyülekezéshez való alkotmányos alapjog kiterjesztő értelmezése joggyakorlattá váljon, s azt sem szabadna elnézni, hogy a gyülekezési jogot egyes csoportok annak rendeltetésétől merőben idegen célokra használják, s mögé bújva bűncselekményeket, szabálysértéseket kövessenek el.
Azzal, hogy a rendőrséget folyamatos támadások érik, olyan helyzet alakult ki, hogy a rendőri vezető nem mer dönteni
(l. a Kossuth téri rendezvény választási gyűléssé minősítése), az eljáró rendőr pedig nem mer intézkedni (l. a Kossuth téren most már heti rendszerességgel kialakuló inzultusok).
A rendőrség irányításáért felelős minisztérium pedig folyamatosan menekül a felelősség elől, azt minden esetben megpróbálja a rendőrség vezetőire hárítani. Holott a politikai felelősséget a tárca vezetői viselik. Politikai vitákban a tárca vezetőinek kell egyértelmű véleményt alkotniuk.
A helyzet megoldásához - ahhoz, hogy ne legyen kétféle gyülekezési jog és kétféle Btk. Magyarországon - sokkal egységesebb jogértelmezésre és jogalkalmazásra, a politika által sugallt szempontok figyelmen kívül hagyására és a rendőrség sokkal következetesebb fellépésére van szükség, hiszen a törvények betartása és betartatása egyformán kötelességük mindenkivel szemben.
A szerző az MDF elnöke
