Ernesto Guevara de la Serna 1928. június 14-én született. Egyetemistaként beutazta egész Latin-Amerikát, 1953-tól orvosként dolgozott a térség országaiban. A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka az Egyesült Államok kormánya, az amerikai monopóliumok támogatója és a baloldali kormányok ellensége, amely politikai és gazdasági fennhatósága alá vonja a szegényebb országokat. A "felszabadítás" reményét a latin-amerikai országok közös forradalmi harcában látta. Rövid ideig egy perui kommunista volt a felesége, akinek nem kis szerepe volt marxistává válásában, kapcsolatukból egy gyermekük született. 1955 júliusában Mexikóban ismerkedett meg a kubai emigráns Fidel és Raúl Castróval, Fidelt lenyűgözte a fiatal argentin orvos. A kubai gerillák kiképzőtáborában ragadt rá a "Che" becenév, az általa gyakran használt argentin "hé!" jelentésű szócska miatt, később már hivatalosan is így nevezte magát.

Guevara 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amellyel 82 kubai forradalmár partra szállt a szigeten. Az első csata után csak tucatnyian maradtak életben, ők a Sierra Maestra hegyei közé vették be magukat, innen folytatták gerillaharcukat Fulgencio Batista rendszere ellen. Che orvosként és harcosként is kitűnt, Castro jobbkezeként megkapta a commandante (parancsnok) rangot, a döntő ütközet után csapatai elsőként vonultak be Havannába. A forradalom idején másodszor is megnősült, gerillatársától négy gyermeke született.

Che Guevara a második ember lett Kubában, 1959 februárjában Castro javaslatára "született kubainak" minősítették. Még abban az esztendőben a nemzeti bank elnökévé, 1961-ben ipari miniszterré nevezték ki, alig 32 évesen megérkezett a hatalom csúcsaira. Továbbra is puritán életet élt, egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, a kubai szokások közül csak a szivarozásnak hódolt. Megvetette a pénzalapú gazdálkodást, az anyagi helyett az erkölcsi ösztönzésnek tulajdonított jelentőséget. Központi tervezésre alapozott gazdaságot hirdetett, a kommunizmus kubai válfaját Ember és szocializmus Kubában című könyvében ismertette. Saját értelmezésű marxista elméletei azonban megbuktak a gyakorlatban, nem utolsó sorban a Szovjetunió ellenállásán. Guevara 1964-ben, az ENSZ-közgyűlés előtt mondott beszédében bírálta is országa leghatalmasabb szövetségesét, amiért az Kubában a saját érdekeit követi.

A Commandante egyre gyanakvóbban figyelte, ahogy a kubai össznépi forradalom bürokratikus államigazgatássá változik és magas hivatalát, a papírmunkát, ücsörgést sem kedvelte. 1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden viselt tisztségéről, s megpróbálta Kongóba "exportálni" a forradalmat.

1966 júliusában Bolíviába indult 44 társával, hogy kirobbantsa azt a szocialista forradalmat, amely elvezet a a földrész felszabadításához. A vállalkozás kezdettől kudarcra volt ítélve: a helybeli kommunisták nem támogatták a gerillákat, a vidéki lakosság közömbös maradt, a nehéz terepen a forradalmárok egészségi állapota is leromlott. A kormányhadsereg katonái 1967. október 8-án fogták el a sebesült, halálosan kimerült gerillavezért, akit másnap a bolíviai elnök parancsára kivégeztek. A hóhérmunkát végül egy leitatott őrmester vállalta, Che Guevara titokban elhantolt holttestét 1997-ben találták meg, s Kubában temették el.

Che Guevara már életében bálvánnyá emelkedett, arca pólókon, posztereken köszön vissza, alakját számtalan könyvben dolgozták fel. Őt választották példaképül sokan azok közül a fiatalok közül, akik 1968-ban részt vettek a nyugati világon végigsöprő tiltakozási hullámban. Legendája ma is eleven, a róla készült A motoros naplója című film Oscar-díjat kapott.

(MTI)