Elkerülhetetlen az éghajlati katasztrófa?
A klimatikus fordulópontok az éghajlati rendszer olyan állapotai, amelyeket elérve a klímaváltozás által kiváltott egyes folyamatok felgyorsulhatnak, illetve visszafordíthatatlanná válhatnak. A Kelet-angliai Egyetem professzora, Tim Lenton által vezetett kutatócsoport a kritikus pontokat tanulmányozva arra jutott, hogy az északi-sarki tengerjég fokozódó ütemű csökkenése mostanra alighanem elkerülhetetlen, de még aggasztóbb a hatalmas grönlandi jégtakaró vélhetően nem is olyan sokára bekövetkező összeomlása. Lenton szerint ez utóbbi következtében egy komoly tengerszint-emelkedés esélye jóval nagyobb annál, mint amit az IPCC legújabb, negyedik helyzetértékelő jelentése sugall.
Grönlandon található a Földet borító édesvíz mintegy hat százaléka, közel két kilométer vastag jégtakaró formájában. Ennek teljes elolvadásával a globális átlagos tengerszint megközelítőleg hét métert emelkedne, amelynek következtében emberek milliói válnának hajléktalanná. (Az északi-tengeri jégtakaró olvadása voltaképpen nem emelné meg a tengerszintet, hiszen ez a jég amúgy is a víz tetején úszik, ám a grönlandi jég a szárazföldről "csúszna" a tengerbe, vagyis többletként jelentkezne). Az IPCC legújabb (idei) helyzetértékelő jelentése alapján a grönlandi jég olvadása ezer évig is eltart majd, Lenton tanulmánya szerint ugyanakkor, a kritikus pontokat is számításba véve, ez sokkal gyorsabban, akár háromszáz év alatt is bekövetkezhet. A kutatócsoport eredményei azt mutatják, hogy bár nincs messze a Grönland nagymértékű olvadását előidéző kritikus pont, valószínűleg még nem haladtuk azt meg. Számításaik szerint a fokozott olvadást a mainál egy fokkal melegebb földi átlaghőmérséklet idézhetné elő, amelyből 0,7°C melegedés már "folyamatban van", köszönhetően a rendszer tehetetlenségének.
A tanulmány szerzői nyolc veszélyes kritikus pontot neveztek meg, amelyek elhagyására várakozásaik szerint még ebben az évszázadban sor kerülhet. Ezek némelyike ráadásul láncreakciót képes elindítani, egyik fordulópont következtében beindult folyamat váltja ki a másik kritikus eseményt.
Ilyen kritikus pont többek között a globális óceáni cirkuláció (más néven termohalin - azaz a sarkok és az Egyenlítő közti sótartalom- és vízhőmérséklet-beli különbség által hajtott - cirkuláció) összeomlása. Ez nem csak a Golf-áramlat leállását eredményezné, hanem nagy valószínűséggel "kikapcsolná" az ázsiai monszunt is, valamint felmelegítené a déli tengereket, és destabilizálná az antarktiszi jégpáncélt. Ez pedig további hétméteres tengerszint-emelkedést eredményezne. Hasonlóképpen, a melegedés közel állandó El Nino viszonyokat eredményezhetne a Csendes-óceán vidékén, amely felgyorsíthatná az amazonasi esőerdők pusztulását.
Lenton professzor szerint az IPCC munkamódszere - a középútkeresés - eredményezte, hogy az új helyzetértékelő jelentés visszafogottabb képet fest a jövő éghajlatáról, mint az ő kutatócsoportjának tanulmánya. Hozzátette, hogy a grönlandi jég szükségszerű olvadása a Föld éghajlati rendszerének tehetetlensége miatt van közelebb, mint gondolnánk. "Ha a mai szinten stabilizálni tudnánk az üvegházhatású gázok szintjét (ahogy nem vagyunk rá képesek), a melegedés egy darabig (körülbelül 2100-ig) ettől függetlenül is folytatódna."
A tanulmány megállapítása szerint tehát egy Celsius-fokos emelkedés a globális átlaghőmérsékletben elegendő lenne a grönlandi jég nagymértékű olvadásának beindításához. Az IPCC legfrissebb becslése szerint a földi átlaghőmérséklet 2100-ra 1,1-6,4°C-kal lesz magasabb!