Dehogy nácik Orbánék. Csak nincs csalánkiütésük a nyilasoktól. Remek szereposztók. A politika üzletemberei. Jó: nagy étvágyú vállalkozói. Érzelemdílerek. Hangulat-karmesterek. Nem szélsőjobboldaliak - ahogy liberálisok sem voltak soha -, hullámlovasok.

Orbán ma a szélsőjobb haszonélvezője. Vakmerő: merészelt rájátszani (és legnagyobb tétjével: hatalmi sorsával!) a sötét, vad áramlatokra. Színes hadarásában, politikai trükkjeikben meg szemrebbenés nélküli, egyenes derekú, hideg játékában, olykor megjátszott lelkességében több a vállalati realizmus, mint a McDonald's bizalmas receptjeiben a haszon. A zseniális liberálisoknál s a fél szájjal szociáldemokratáknál jobban ismeri a tömegen belüli tömeget: a könnyen mozgósítható, ide-oda átálló statisztériát, melyből mindig kitelt bármilyen többség: tömeggyilkossághoz, május elsejékhez, lincshez, örömhöz.

Orbánnak a haza nem adott eddig komoly feladatot; nagy melója csak a maga megcsinálása volt, s a mások kicsinálása. Ne somolyogjunk a kisgazdák tragikomédiáján, hadügyminiszterein, gyufaláng-üstökösein! Ha másképp nem tűnt volna el, a sietős fiúk undor nélkül mintegy meg is vacsorálták volna Torgyánt tárkonyosan, némi saját termésű tokaji sárga muskotállyal. Cinizmus? Dehogy. Okos célratörés, s mellé buborékos, színezett dumák. Ilyen a team. Politikai kannibalizmus? Persze.

Őszintén szólva - nem becsületsértésnek szánom - a cégszerűen lobogtatott nemzeti lángolásokban kételkedem leginkább. Politikai lidércálmaimban az árverésen a kikiáltó így rikolt: "Jobbomban ezerholdas birtok - a balban táborszernagyi kinevezés. Minden párt első öt tisztségviselője közül egy választhat." (S némi őrlődés után az az egy is, aki nagyon szeretne akár táborszernagy is lenni, a vagyont választja.) Ha a Fidesz lelkes zászlólengetői égi segédlettel hirtelen megvilágosodnának - azaz megértenék, mihez asszisztálnak nemzeti felbuzdulásból, templomtiszteletből, mély hazafiságból -, százak mennének már most a jó magas Dunának.

Fideszék Gyurcsányt élve nem főzhetik meg. Puszta léte nekik a legnagyobb kihívás. Öntörvényű lélek: előbb meg kell ölniük. Meg is teszik lassan. A Fidesz költségvetésének, élőmunkájának zömét a lejáratására költik. Túl nehezet vállalt: főként szokatlan igazmondást (ezt keresztelte át rémült-hidegen a Fidesz hazugsággá: sikerrel), erőltetett menetet (ember- és nemzetellenességet - így szóvivői kontratenorján a Fidesz, s bedőlnek neki), meg a teljesítményt: legyen végre egy önkritikus politikusunk! Aki most sem bánja őszinte kirohanását.

Félidőben vagyunk. Eddig a Fidesz kampánya sikerült jobban. A találó szavakat keverték a vadítással; "a kényszerű megszorítások - a kormányfő szociális szadizmusának tünetei". Vesszen - kiáltják. Érthető: ha a kormányfő politikailag túléli őket, belehalnak.

Persze Gyurcsány is személyes művet akar: tán ezért nem lázította még maga mellé egész lehető tömegét. Mintha azt mondaná: nem állok oda meggyőzni titeket, ennél nehezebb a dolgom. Ha magatoktól nem jöttetek rá, hogy milyen történetben vagyunk, mitől vonaglik az ország, akkor megérdemeltek (velünk együtt) egy jó hosszú, alkotmányos szélsőjobb diktatúrát. Lehet, hogy nem vagyok nektek eléggé szocialista - mert nincs miből, sem elég nemzeti - legyen ez most a jobboldal üres monopóliuma, recitativója egy darabig. Aztán, ha létezünk, megmutatjuk: a baloldaliság nem más, mint kisemberbarát, nép- és nemzetszerelmes őszinteség, szorgalom és igazmondás. Tudom, Bokrosnak sok mindenben igaza van, de a nadrágszíjon nincs már lyuk. S a nagy megosztásra jöjjön előbb-utóbb a nagy összeadás.

Anyag- és anyagiasság-elvűség nélkül tán nincs tisztánlátás - de tudni kell, milyen érzelmek áramolnak a milliókban. A baloldalon erről most szinte csak unalmas igazságok működnek. Tüzet utánzó színpadi kellékek: celofán lángnyelveket lobogtató ventilátorok. Az én szocialista elvbarátaim nyilvános szerepekben legföljebb magánemberekként képesek mosolyogni; egy-két kivétellel unalmasabbak a leégett szappangyárnál. Tíz tisztségviselőjük közül nyolcnak gőze nincs arról, mi a tehetség. Mi az egyéniség, a stílus. Más előadásában sem érzik a csattanót, fogalmuk sincs, mi a politikai szexepil, és nem értik, miért álmodnak Orbánnal leányok, nők.

Milyen tekintetben vannak mégis, ha nem "különös anyagból", hát érdekesből gyúrva a szocik is? Képesek a félelemre, de a közönyre nem. Márpedig félelem és közöny között nincs oxigén, s nem zöld a zöld. A középszerű szocialista politikai munkás jobbára azért unalmas, mert főidőben is bukott. Ezt tudja, és látszik rajta. Gyurcsány viszont - akármit mondhatunk rá: hevesen rögtönöz, gyakran megfontolatlan, a benyomásaira épít, meg (nagyon is) az érzelmeire, sőt: érzéseire - de erő feszül-lobog benne, elhivatottság, fegyelmezett düh, stílusában pedig erős intellektualitás, olykor humorérzék. Az ilyen, igen eredeti politikusok néha nagyot tévednek, főleg munkatársak kiválasztásában, mert kénytelenek túl erősen bízni saját ítéletükben. (Kiben bízzanak?) És olykor többet cselekszenek, mint amennyi (történelmi) idejük van.

Orbánéknak van néhány jó elemzőjük és több boszorkány ötletelőjük. Az őszödi trükk bejött. Mivel Gyurcsány fő erénye, hogy erős karakter - itt, ebben kellett kikezdeni.

Orbán rajongó híve sem vezére jellemét dicséri; inkább vonzerejét, vezérségét, beszélőkéjét. Taktikai érzékét, hangját, politikai sztárságát, rátermettségét a szereplésre, feltöltődését a tömeggel kialakított kapcsolatban. Orbán csuklás nélkül küld ellenfelére ökölrázó, pfujoló, mocskoló csapatokat - míg ellenfele undorodna ilyen "fegyvernemek" bevetésétől. Abszolút uralkodóként Babilonban Orbán nem halálra ítélné lázadó vezérét - hanem kínhalálra, lassúra, kéjesre.

De kettejük közül Gyurcsány a nagyravágyóbb: országban gondolkodik. Ahogy oeuvre-ben, életműben az író. Orbán a személyes szerepét, diadalát álmodja - semmi jele annak, hogy bárminő stratégiai víziója lenne az országról. Könnyebb elképzelni, hogy palástot terveznek reá, s győztesen talán elfogadná a koronát is. Ez nem dehonesztáló: Napóleont sem kompromittálta.

A pápai maratoni futó a szorgalmasabb, munkásabb - a felcsúti focicsatár a ravaszabb, ügyesebb: őt a dribli, a csel, a támadás ihleti meg. A gól berúgása: szexuális öröm. A győzelem: egy egész hárem.

A góllövőnek sok öröme lesz, s a maratoni futó végül sokkal messzebbre jut.