Végre!

Végre olyan szörnyű helyzet alakult ki, amit csak javítani lehet! Minden rendszer - a politikai rendszerek különösen - igyekszik a saját reformjait elodázni, ameddig csak lehet, különösen akkor, ha kívülről is nyomás alatt van, mert ilyenkor minden támogatóra szüksége van, és elnézőbbek a vezetők is. Amikor a helyzet katasztrofális lesz, röviddel az összeomlás előtt, már mindenki érzi, látja a gondokat, a fenyegetettség annyira elviselhetetlen, hogy nemcsak a felsőbb, hanem az alsóbb szinten is hajlandók lesznek egy szaltó mortáléra, mert minden más megoldás biztos bukás.

Ilyen helyzeteket használhat fel egy karizmatikus vezető, ha maga is képes nagy kockázatot vállalni. Minden adva van hát, hogy az őszödi program, a szocialisták nagy megtisztulásának lehetősége meg is valósuljon. Ha ez a folyamat elmarad, a baloldalnak annyi. A választások még igen messze vannak, de egy megtisztult, erkölcsi értékeket tiszteletben tartó, a rácsimpaszkodó apró élősködőket lerázó szervezet hosszú távon még a vereséget is jobban elviselné, mint ez a konfúz, zavaros érdekhalmaz, ami ma a szocialista pártnak tűnik. A miniszterelnök, nagyon helyesen, a saját pártja reformjával kívánt kezdeni, az őszödi beszéd erről szólt, de a kiszivárogtatás ezt gyakorlatilag lehetetlenné tette. A második lépés jött először, nem a párt, hanem az ország.

Jó lenne, ha elölről kezdenék, még éppen sikerülhet. Nem lehet ezermilliárdokat fejlesztésre költeni egy korrupciógyanús szervezet irányítása alatt. Teljesen mindegy, hogy a gyanúnak mennyi a konkrét alapja, a szocik korábban egészen pontosan megfogalmazták, hogy nemcsak tisztának kell lenni, hanem annak is kell látszani, de úgy látszik, ez a remek tanács feledésbe merült. A gyanú persze nemcsak a szocialista pártot lengi be, az ellenzéket éppen úgy, mint a közintézményeket.

Tessenek már átláthatóságot teremteni!

Ehhez nem kellenek kétharmados törvények. A közpénzek minden mozgása nyilvános kell legyen. Nincs olyan cég- vagy üzleti érdek, amely a közérdeknél fontosabb lenne. A közérdek pedig az, hogy a pénzosztás és -költés átlátható legyen. Akinek az üzleti érdek fontosabb, az ne pályázzon állami pénzekre.

Minden közpénzosztás nyilvános kell hogy legyen! Milyen szerv, kuratórium, tanács stb. osztotta? Kik voltak ott, kinek mennyit adtak? Aki kapta, mit csinált vele? A Magyar Mozgókép Közalapítvány például azért sikeres, mert átlátható, mert a szakma árgus tekintete van minden forinton. Az ellenőrzés akkor hatékony, ha az erőforrás elosztásában érdekeltek maguk végezhetik. A tudományos pénzek elosztását sem kísérik botrányok. Ugyanezért. Tudjuk, hogy kik, kiknek és miért juttatnak támogatást.

Annak idején, ha jól emlékszem, Draskovics miniszter úr utasítására, a költségvetés számait rátették az internetre. Megnéztem. Borzalmas élmény! Két diplomám is van, de a ránézés alapján fogalmam se volt, hogy mire is költik azt a rengeteg pénzt. Nem egy elvarázsolt pénzügyi nyelvezet nyilvánossága biztosítja az átláthatóságot, hanem a sokkal terjedelmesebb, pontos nyilvántartás. Mire megy el a közpénz. Az egyik évben a vízügy sok milliárdot kapott az árterek karbantartására. Ez fontos. Nagyon, mert nem szeretjük az árvizet.

Sajnos akkoriban a vízügyhöz közeli barátaim arról pletykáltak, hogy az árterek karbantartása a legtöbb esetben évi egyszer kaszálást jelent, ennek ugye kicsi a költsége, de nincs baj, a sok pénzt se lopják el, hanem átcsoportosítják más fontos teendőkre, de azok nem hangzanak olyan jól. Mondjuk bőrgarnitúra az aligazgató úr szobájába, karbantartás ez is, mert a régi már kicsit kopott volt.

Az a tanulság tehát, hogy ne csak a költségvetési rovatokat, hanem a konkrét költés számait is hozzák nyilvánosságra. Sok adat lesz ez, de biztosan sokan bogarásznák, és végre értelmes dolgokkal foglalkozhatna a média: miért kaviáros szendvicsekkel ünnepelték az aktuális évfordulót a megyénél? Miért az én pénzemből? Minden közpénzt használó szerv, hivatal, cég, szervezet legyen köteles honlapot készíteni, és azon havonta jelenjen meg a pénzgazdálkodása!

Ez is kerül valamennyibe (a honlapon rajta lesz, hogy ezért ki kapott és menynyit, érdekes összehasonlításokat lehet majd tenni), de egy ilyen kötelezettségnek már a puszta léte is visszariasztana az esztelen költéstől és a korrupciótól is.

Az átláthatóság másik feltétele, hogy a pályázatokat, az európai pénzek elosztását a kormány csak szabályozza, felügyelje, de ne engedje, hogy ez a kormányt hatalomra juttató párt monopóliuma legyen. Az is nyilvánvaló, hogy évtizedekre szóló tervezésből még a legutálatosabb ellenzéket sem lehet kihagyni, mert ők a fél ország. A konkrét pénzosztásnak meg teljesen pártsemlegesen kell történnie.

Nem hiszem, hogy az ellenzék nem óhajtana ilyen akciókban együttműködni.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.