Ami azt jelzi, hogy a Fidesz-kommunikáció újabban eléggé hézagos; ahol az efféle metamozdulatokat nem tiltják, ott súlyos gondok vannak. A másik, hogy P. úr természetesen nem válaszolt a föltett kérdésre. Viszont kiakadt Mészáros Antónia (és a mögötte álló orgánum) magatartása miatt: kiragadták ezt az ő kottyantását. A Fidesz-kommunikációban azt sem tanítják, mit kell tenni, ha a kérdező fölkészült. És mondjuk látványosan benne felejti P. urat a pácban. Aki pánikszerűen elkezdett kacskaringózni. Beleszólt például műsorszerkezeti ügyekbe. Szerinte azt kellett volna tőle kérdezni, hogy Szilvásy minisztert miért nem teszik már lapátra. Mit hívogatja a HVG-t meg Topolánszkyt?

Mészáros Antónia felettébb ügyes játékosnak bizonyult. Szólt P. úrnak, az is fontos, amit szeretne cserébe kapni a behívásért, nyilván az MSZP spontán szapulására is sor kerül, de elébb tisztázzák: most akkor hallgatóztak vagy sem? Ettől P. úr még jobban begerjedt.

De szerencsére nem hagyta ott Antóniát. A szintén kérdezni merészelő Kálmán Olgára (hopp, ő is nő!) jó fél év rávágta az ajtót. Amiből az is leszűrhető, a Fidesz-kommunikációban ezt se tanítják. Az egykor egy másik kínos tévés jelenetben könnyeit hullató, ezúttal lábait keresztbe vető P. úrral kapcsolatban az tapad meg a tekervényes gondolatokra kevésbé fogékony nézőben, hogy mindig van valami baja a műsorokkal meg a nézőt képviselő riporterekkel.

De legfőképp a kérdéseikkel. Az Este legfőbb tanulsága az volt, hogy a Fidesz alelnökét már az is ki tudja hozni a sodrából, ha egy csinos nő a szemébe nézve kérdez. Ezt a leckét majd be kellene építeni a Fidesz-kommunikációba.

Amikor P. urat tréningre kötelezik.