Érzelemgazdaságta(la)n
Vajon hány évre épül egy új egyetem?
Szemben, a Duna túloldalán a Műegyetem száz éve áll, és nem úgy néz ki, hogy ne állhatna még legalább ennyi ideig - egyébként csak azért kezdem ezzel, mert a Corvinus Egyetem központi épülete eredetileg nem is iskolának épült. Vámház körút, Fővám tér: megvan? Hát persze, a Fővám-palotát némi székesfővárosi vitatkozás után 1870-ben kezdték el itt építeni, Ybl Miklós két hét alatt tette le a terveket (korábban, máshová már tervezett egyet), és mivel annyi minden épült éppen akkor Pesten, néhány kőfaragót a márvánnyal együtt egyenesen Carrarából hoztak ide. A ház a Szabadság híddal a déli városkép főszereplője, és nem véletlenül csodálkozik sok turista, amikor kiderül: nem valami nagyobb szabású létesítmény, csak egy egyetem épülete.
És hány évre épült az új Campus? Hány évtizeddel kalkulálhattak az építészek (dr. Oláh M. Zoltán, prof. Lázár Antal DLA, Szerdahelyi László és a belsőépítész Szokolyai Gábor), mennyire mertek előre gondolkodni, és mi marad majd belőle, ha az épületről lefoszlott az újdonság menyasszonyi varázsa?
Állok előtte, és erősen küzdenem kell magammal, hogy ne egy irodaházat lássak csak. Az új tömb természetesen ppp-ben épült (építtető és üzemeltető a Wallis Zrt.), az egyetem egyelőre húsz évre bérli, akkor aztán újra eldöntheti majd, mi legyen a következő húsz évben.
Egy biztos: azok a homlokzati elemek például, amelyek most borzasztóan trendinek számítanak, már öt év múlva sem lesznek azok. Félközelről még csak-csak imponáló elképzelni az esténként kivilágított homlokzati üvegfelületet, de közelről már kissé iparivá változtatják a felfüggesztések apró pókháló szerkezetei, a Gellért-hegy lábától nézve pedig megszűnik minden eredetiség: egy visszafogottan jelentéktelen homlokzatot látunk. A bejáratot kiemelő oszlopsor szinte alig tud oldani a tömörségén: az én szememnek egyszerűen aránytalan, ha már hagyták összenyomni a fölé pakolt - és az üveg által hangsúlyozott - kubussal. (Emlékezetem szerint létezett egy korábbi tervváltozat is valami gömbszerű kitüremkedéssel - akkor inkább a mostani. Ezzel a beépítéssel mintha túl tömörré tömködték volna a Duna-parti térhomlokzatot, bár - egy organikusan növekvő városban - minden ideiglenes: lehet, hogy néhány év múlva a megújított Közraktárak dinamikus üvegbuborékjához éppenséggel rímelni fog.)
Ugyanígy minimum furcsa az az előtér, amely a homlokzaton túl, de még az épületen kívül fogad. A nagyelőadó tömege ugyanis a belső udvar fölé lóg, de a könnyednek szánt gesztus helyett minden játékosság nélkül, inkább valami hidegen fémes könyörtelenséggel. Ez a karakteres gesztus viszont erősen kihat a környezetére is, többek között meglepően szűkre sikerült az aula, így ha még újra diák lehetnék, én bizony nem tudnám, hová beszéljem meg az itteni randijaimat.
Ha az új egyetem vizuális megfogalmazása kívülről csak egy ilyen irodaház/tanüzem fazonra sikerült, ráadásul idővel majd az újdonság fénye is lekopik róla, legalább a belső funkcionalitásban bízhatunk. Szerencsére a fehér falak és grafit-, illetve fémszínek minimalizmusában könnyű meglátni a rendet, ráadásul egy-egy élénk kísérőszín képes kissé derűsebbé is tenni a belső tereket. Örömmel láttam végre egy közintézményben (a nagyelőadó katedrájában és a portapultban) felbukkanni Losonczi Áron híres üvegbetonját, továbbá a tantermek névadóinak raszteres üvegképeit, amelyek úgy tisztelgenek a múlt előtt, hogy közben a jelenben faldíszek és tájékozódási kapaszkodók is. Több mint malőr viszont az előcsarnok jobb oldali információs fala: ez egy gigantikus fényóra lenne, de olyan, függőlegesen és vízszintesen futó fénycsíkokkal, ami minden erőlködésem dacára is csak a Népstadion valahai, villanykörtékből összeálló fényújságjára emlékeztet.
2007-ben vagyunk, egy új egyetemi épületben, ahol majd a jövő közgazdászai tanulnak. Ebből is, abból is.
