A júliusi megállapodás szerint 5-8 kötelező egészségbiztosítási pénztár (KEP) váltotta volna föl az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), most meg már 22 lenne belőlük, minden megyében egy, a fővárosban és Pest megyében pedig mindjárt négy. A kötelező pénztárakba egyelőre változatlan feltétellel, azaz kisebbségi tulajdonosként szállhatnak be a magánbefektetők, így a magánbiztosítók is. A 2008. január elsejével megalakuló pénztáraknak lehet közös tulajdonosuk a kisebbségi magántulajdonosi körben. Nem véletlen, hogy a szabad demokraták rögvest elkezdték kommunikálni, hogy valójában nem 22, hanem csak 8-10 pénztár fog a fúziók révén az állampolgárok körül szorgoskodni.

A főváros és környéke kiemelt kezelését indokolhatja, hogy itt találhatók legnagyobb számban szabad demokrata szavazók, akik a választás lehetőségét - a liberális felfogás szerint - magasra értékelik. Erőteljes versengés lesz tehát e régióban, holott a szocialisták elutasították ennek a lehetőségét az előzetes tárgyalások során (1:0). Az elutasításhoz számtalan külföldi tanulmány szolgáltatott reális alapot, amelyek a tapasztalatok birtokában óvtak a biztosítói oldal versenyeztetésétől, jelezve, hogy rengeteg hátránnyal kell szembenézni a működtetés során, s dokumentálható haszon nem vagy alig mutatkozik. A szolgáltatások minőségének javulása is esetleges.

Marad a térségi, megyei pénztári keretek megszilárdulását megelőző tagtoborzás is, pedig ezt nemcsak a szocialisták kifogásolták, de a magánbiztosítók is, utalva arra, hogy nincs sok értelme az adófizető állampolgárok pénzét toborzásra, marketingre költeni, mivel egyelőre nincs termék, amivel kampányolni tudnának az első esztendőkben (2:0). Úgy érveltek, hogy a szolgáltatáscsomag és a befizetések szempontjából egyaránt kötött rendszerről van szó, ezek meghatározása ugyanis változatlanul a parlament feladata marad, s jó darabig biztosan nem is kerül a pénztárakhoz.

A térségi pénztárszervezés színterévé a jövőben a megye válik, valahol félúton a régió és a háziorvosi körzet között. A méretnagyság volt a vita egyik gócpontja. (2:1). A szocialisták az egybefüggő térségek koncepciójának helyességéről ugyan nem győzték meg a szabaddemokratákat, de a megállapodás érdekében ezt még bevállalhatónak vélték. Megyei szintű párducmintának írhatnánk le az új modellt, hogy a miniszterelnök kedvelt állatfigurái közül legalább egyet beazonosítsunk az új mintázatban. A pakliban vitathatatlanul benne van ennek a felállásnak az esélye, ami a szabad demokraták álláspontjához áll közelebb, lévén nagyobb választhatóságot, ezáltal fokozottabb versenyt biztosít a pénztárak között. De arra is nyílik esély, hogy összefüggő régiók alakuljanak, hiszen a megállapodás szerint „két szomszédos megye lehet” - a fuzionálást követően - egy pénztár birtokában. Ez a felállás a szocialista elképzeléshez állna közelebb. Szakmailag ebben is védhetőbb az MSZP álláspontja, mivel az ellátásszervezői tevékenységnek, a betegutak követésének összefüggő térségek esetében jobbak a feltételei, mint egy fragmentált közegben. Ráadásul az adminisztrációs terhek és így a költségek is kisebbek a régió szintű ellátásszervezés esetében. Azaz nagyobb hatékonysággal lehet ellátni a szakmai feladatokat a megyényi-kétmegyényi térségekben, mint a háziorvosi körzetek szintjén szerveződőekben.

A dolgok mai állása szerint a jövő az állampolgárok nézőpontjából egyáltalán nem kecsegtető. A vízilabdameccs hasonlatához visszatérve, a szabad demokraták az eddigi találkozókon öt gólt dobtak, míg a szocialisták csak hármat. A szabaddemokraták öt gólja: az OEP megszüntetése (1), a profitorientált működési elvű pénztárak (2), a magánbiztosítók, magánbefektetők bevonásának lehetősége (3), a választhatóság megteremtését a pénztárak között (4) és az előzetes tagtoborzás (5). A szocialisták három gólja: az 51 százalékos állami tulajdon (1), az OEP jogutód szervezete (2) és a megyei szintű pénztáralapítás (3).

Ez a harmadik akár döntőnek is bizonyulhat a megvalósítás során, mivel a megyei KEP-ek könnyedén ráépülhetnek a Megyei Egészségpénztárak (MEP-ek) meglévő hálózatára, azzal a különbséggel, hogy nem az OEP megyei szerveiként szolgálnak, hanem önálló kis biztosítókként, amelyek bevételeikből autonóm módon gazdálkodnak.

A fővárosi lakosok körében erőteljes verseny várható, némely csoportokért akár ádáz küzdelem is folyhat, különösen azokért, akiknek a kiegészítő egészségbiztosítási vagy más üzletági termékeket a leginkább el lehet adni. A fővárosi versenynek köszönhetően - az egyik lehetséges forgatókönyv szerint - elképzelhető, hogy e vetélkedés átterjed a megyékre is, erőteljes válogatást gerjesztve az egész ország területén.

De a központi régiótól független hatások is érzékelhetők lesznek a centrumon túli területeken: egyes megyékért ugyanis külön versenyfutás indul, miután pontosan lehet tudni, melyik térségben lehet befektetett munka nélkül jövedelemhez jutni, ha a fejkvótákat kor és nem szerint korrigálják, mint korábban az irányított betegellátási modellkísérletben.

A profitorientált működésnek és különböző szintű versenynek a szakirodalomból ismert kedvezőtlen hatásai nem kímélik ezt a rendszert sem, miután a kockázat szerinti szelekció a megyék és az állampolgárok körében egyaránt felpörög. A várható negatív következmények: a krónikus betegekkel való „pingpongozás”, a szolgáltatások igénybevételének korlátozásai, állandósuló vita az ellátások jogszerűségéről, törekvés a szolgáltatások kiüresítésére, minőségi egyenetlenségek, szűkülő intézményválasztási lehetőség, dráguló ellátások. Ha csak: a szocialistáknak nem sikerül a tárgyalássorozat végén valamit „visszahozni”.
Az MSZP eddig is megpróbált baloldali elveket, értékeket képviselni a viták során, de pártelnökük nem akceptálta ezt kellő mértékben, s szokatlan módon hisztinek minősítette tagtársai elvszerűségét, konokságát. Holott párttársai csupán ahhoz tartották magukat, amiben a frakcióval Tapolcán megállapodtak.

Immáron a második meccset nyerték meg a szabad demokraták ellenfelük edzőjének segítségével. A sorozatnak azonban nincs még vége. A következő mérkőzést a menedzsmentjogok jegyében vívják majd a felek. Ennek jelentőségét az adja, hogy alapvetően befolyásolja a magántőkések befektetési hajlandóságát. Ha a menedzsmentjogok többségét megkapják, a magánbiztosítók minden aggályuk ellenére beszállnak, ha nem, távol maradnak. Mára ennyire leegyszerűsödött a képlet. A kormányfő mindeddig tulajdonarányos jogmegosztásról beszélt, de nem először történne meg, hogy álláspontja szabaddemokrata nyomásra felpuhul. Kérdés, hogy a szocialisták most menynyire elszántak, mennyire tartanak ki. Jó lenne, ha a frakció (végre) tudatában lenne erejének, és élne is vele, ez egyszer.

Utóirat Horn Gábor A reform kapujában című cikkéhez (október 4.): az SZDSZ reformretorikájával csapdahelyzetbe manőverezte magát, ezért nem veszi észre, hogy van kidolgozott, életképes alternatívája a versengő, profitorientált több-biztosítós rendszernek, ami a reform eredeti céljának elérését jobban garantálja, de ennek el/felismerése a politikai csőlátástól való megszabadulást igényli.

Sinkó Eszter
közgazdász, a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központjának programvezetője