Helyes-e az irány, amerre elindult a közrádió? Nem! Alkalmas eszközökhöz nyúlt-e a szükséges és elkerülhetetlen változások előidézése érdekében? Nem! Kialakul-e versenyképes műsorszerkezet és műsorfolyam? Nem!

Rossz irányban indult el a vezetés. Idézni sem szeretném mindazt, amit Gellért Kis a rádió állapotáról ír, mert sajnos majdnem igaz. Csakhogy ez az igazság ferde egy felelős személytől, aki nem első periódusban
kuratóriumi elnök. Jómagam 36 évig dolgoztam az intézményben. Tanúja és szenvedő alanya voltam annak a nem tíz-, hanem tizenhét éves züllési folyamatnak, amelynek most a végállomásához érkeztünk. A közrádió nem indult el semerre. Még pusztítják. A romok zörögnek, nem a műsor szól. 

A második kérdés az alkalmas eszközökre vonatkozott. Igaz, hogy építeni nem lehet bontás nélkül. Nem siratok műsorokat, nem nosztalgiázom. Egy szót sem írok arról, miként zajlottak az elbocsátások.

Egyetértek: teljesen új közrádióra van szükség. De a múltat nem lehet végképp eltörölni, mert nem hagyja magát. A közönséget sem lehet leváltani, csak kiebrudalni. Nemcsak rémtörténetek kellenek neki, hanem
hírek, információk, szórakozás. A közrádió hallgatóinak is. Mindebből a legjobb minőségre és a lehető legszélesebb kínálatra.

A közszolgálati rádió normális esetben egyedül van a piacon. Nincs versenyben. A mi esetünk nem normális. A Magyar Rádió nem közszolgálati, hanem állami. Nem az adófizetők tartják el, hanem a politikusok az adófizetők pénzéből. Nagy különbség! A politikusok ezt általában és konkrétan most is rosszul csinálják. Pl. hagyták-hagyják
anyagilag, erkölcsileg és szakmailag lerohadni a rádiót, kiszolgáltatták pillanatnyi érdekeknek. Gellért Kis Gábor kuratóriumi elnökként politikus, és felel a menedzsmentért, az elnökért.

A politikusok a tévék árnyékában nem tulajdonítanak jelentőséget a rádiónak, mert nem látszanak benne. Tévéelnök egyetlen vacak híradóbakiba belebukhat, rádióelnök még abba sem, amit Gellért Kis Gábor és Such György az előző elnök szemére hány. Úgy tűnik, a politika számára most sem időszerű a rádiós botrány.

A Magyar Rádió azért sem közszolgálati, mert törvényileg reklámozásra, azaz bevételszerzésre kötelezik, miáltal az állam feljogosítva érzi magát arra, hogy ne tartsa el. Gellért Kis és a rádió vezetése el is hiszi, hogy a rádió „köz-” és piaci szereplő egyszerre. Abnormális versenyhelyzetben van , mert teljesítetlen közszolgálati funkcióit
kereskedelmi rádiók veszik át. Még személy szerint is javarészt volt közrádiósok publikálnak közszolgálati műsorokat a Magyar Rádió helyett. Kis magyar abszurd.

Gellért Kis súlyosan téved, ha azt hiszi, hogy kereskedelmi eszközökkel, haszon érdekében közrádió szervezhető. Pozicionálás történt. Ez kereskedelmi kifejezés, csak akkor adekvát, ha kereskedelmi rádió készül. Az készül. Piac- és fizetőképes kereslet becserkészése fo-lyik, 18–39-49 éves korosztályé például. Még az üzleti élet szabályai sze-rint is rosszul. A Petőfi műsortalan zenei adó lett. Programját olyan szűk réteg ízléséhez szabták, amely létszámában sokkal kisebb, mint a megszüntetett műsor közönsége volt. (Nekem amúgy még tetszik is ez a zene, noha nem vagyok célközönség.) Ha a hallgatottság a cél, akkor több embert kell megszólítani. Persze nem mindegy, mivel.

A régi Petőfi rossz volt. Arctalan, fazontalan, széteső és színvonaltalan, mert egy adó minőségét sajnos nem a legjobb, hanem a sok rossz műsor határozza meg. De az ország lakóinak ijesztően növekvő hányadát kitevő idősebb korosztály kedvére igyekezett tenni, kár, hogy egyre rosszabbul. Ez azonban nem mentség arra, hogy az új vezetés is rosszul dolgozzon, nem felhatalmazás arra, hogy a maradék, nagy létszámú hallgatóról teljes egészében lemondjon.

Magyarul, hogy ne teljesítse elemi közszolgálati funkcióját.

Jogos az igény a fiatal közönségre, de nem a reklámbevételért. Tanúja voltam, miként építették le a gyerekeknek és a fiataloknak szóló műsorokat 1990 óta. Igen, az élet és a technika elment az akkori ifjúsági
és az egész közrádiózás mellett. Az új Petőfi ezt nem pótolja. A rádiózásra rá sem szoktatott közönség pár ezer vájt fülű zenéjére nem fog visszajönni. Ahhoz sok és szakszerű mun-ka, technika és fantázia kell.

Mindez ma nincs. Fel sem merül az internetszolgáltatás bővítése, nincs felkészülés a digitális rádiózásra, az interaktivitás bővítésére. Ne a nyilatkozatokat tessék olvasni, hanem a rádiót hallgatni, weboldalát, információs rendszerét (külsőt-belsőt) megnézni! Akár az „arculatot”, a mérvadó szakértők szerint is selejtes, olcsó logórendszert.

Itt folyik az igazi leépítés. Mellesleg jogilag is támadhatóan.

A Petőfinek bevallottan nincs struktúrája. Gyakorlatilag a Kossuthnak sincs. Majd a jövő héten. Ad hoc döntésekkel megszüntetett műsorok, végiggondolatlan újak. Karakter nélküli, rossz külsejű, buborékos,
folyton önismétlő Inforádió-szerűség kezd körvonalazódni. Még készül néhány hangjáték, de a felvételre alkalmas stúdiók berendezéseit már árulják. A kényszerből megtartott Bartók erősen felhígítva, a még megtűrt művészeti szerkesztőség csonkjaival tömve. A művészeti együttesek faragás alatt. A bekódolt kudarc csak arra lesz jó, hogy indokolja a további elbocsátásokat. Jöjjenek a fiatalok! Folyamatosság, képzés, elemi mikrofonképesség nélkül.

Nem reagálok a kuratóriumi elnök úr tárgyi tévedéseire, a rádiósokat sértő megjegyzéseire. Gellért Kis Gáborral szemben én hivatkozhatnék a régi dicsőségre. Nem teszem. Szégyellem és csodálom, hogy miatta néz ki úgy ma is a rádió, mintha lenne, ilyen sokáig tartotta a hullát a víz felszínén.

Pár száz begörcsölt, megfélemlített, szoros nyolcórás munkarendbe kényszerített ember szenved – hallhatóan. Várja az év végéig még esedékes szép üzenetet.

Ez nem volt „szükséges és elkerülhetetlen változás”. Csak üzleti megfontolás, hogy olcsó és hatékony legyen a működés, minél kevesebb ember, papír, kiadás. Olcsó programmal kell kiüríteni a házat. A maradék szellemi tőke szétzúzása csak káló a projekt fő célja mellett: most az igazi tőke, az ingatlanok értékesítése van műsoron. Elnök utasította elnököt. Az állomány leépítése kétmilliárdos hitelből nagyon kifizetődő. Az értékes nyolcadik kerületi palotanegyed legalább tízszer annyit ér, mint amennyibe az a 350-400 egzisztencia került.

Valami azt súgja, hogy ebből egy fillér sem jut majd a közszolgálati rádiózásra.

Faragó Judit
ex-vezetőszerkesztő