... Most, ahogy magának elmesélem, ennyi idő után. Akkor, ott a kilences busz megállójában nem nevettem.

Amikor először köpött felém a pasi, a cipőm mellé talált. Azt hittem, ez véletlen, bár fura, ha valaki az utcán köpdös. Magas, erős fiatalember volt. Odébb mentem, egészen messze tőle, a megálló elejére. Utánam jött, és a következőt már célzottan, kiszámítva az ívet sercintette felém. Jó, hogy csak a kabátom ujját találta el, de leköpött.

A várakozó utastársaim elfordultak. A beálló buszra mint az őrült ugrottam fel. Befurakodtam egy néni mellé, hogy elérhetetlen legyek a belső ülésen.

Otthon kimostam a kabátom. A mosógéptől elfordulva tükörbe néztem.

Gyönyörűséges indiai szemem, fényes ébenhajam, barnaselyem bőröm arra biztatott, hogy nevessem ki a bolondot.