(Válasz Bíró Béla "Egy-két tény..." című írására) Tudomásul veszem

Bíró Béla kolozsvári újságíró velem folytatott indulatmentes vitáját a magam részéről szeretném nyugvópontra juttatni. Tudomásul veszem véleményét, miszerint én nagyrészt az érzelmeim szerint alakítom álláspontomat, s hogy a történelem tényeiről tanárkollégáimnak fel kellene engem világosítaniuk. Tudomásul veszem, hogy II. Vilmos békegalamb volt, aki saját vezérkara (Moltke stb.) kardcsörtetésének, amellyel őt és Bécset világháborús szándékkal támadásra presszionálta, kizárólag valami elháríthatatlan személyes fenyegetettségből engedett. Tudomásul veszem, hogy felfogásom, miszerint az államszocializmus és a fasizmus nem azonosak (nem érvényes rájuk „az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz” igazság), azt jelenti, hogy nem látom az államszocializmus negatívumait, bűneit. Tudomásul veszem azt is, hogy mivel nem értek egyet Gyurcsány miniszterelnök antifasizmusának hiteltelenítésével, ezért én „szeretem, ha hülyére vesznek”.

Egyúttal köszönöm ezt az emelkedett vitastílust. Egy olyan dialógusban, amely – végső soron – nem kevesebbről, mint arról szólt, hogy miként viszonyuljunk nemzeti történelmünk jelen- és közelmúltbeli sorskérdéseihez.

Az ellen viszont határozottan tiltakozom, hogy bárki és bárhonnan, akár Bíró Béla az erdélyi honfitársaink közül, hazámmal a bűnbakolás nemzetpusztító logikáját, a szomszéd országokkal való acsarkodást akarja elfogadtatni, pláne – nem kizárhatóan – a saját politikai pecsenye megsütésének reményében: „…összekacsintani sem szeretek azokkal, akik egy politikai közösség egészét próbálják a kedvemért hülyére venni. …Az élet…némileg bonyolultabb ennél, bár erről Magyarországon ez idő szerint mások sem igen szeretnének tudomást venni”.

Hogy egyértelmű legyek: ezt a konkrét vitát én befejeztem.

Fekete György (továbbra is mentálpedagógus és történelemtanár)