A honvédelmi miniszter és a köztársasági elnök egyedül az Összhaderőnemi Parancsnokság megalakításakor mondta azt, hogy ez szövetségeseink számára is követendő példa lehetne, és nem általában a haderőről. E hasábokon már korábban megjelent cikkemben részletesebben is leírtam, hogy az ÖHP még véletlenül sem lehet követendő példa szövetségeseink számára. Túlméretezett vezetői rendfokozata az alárendeltek létszámához képest. A NATO-ban használt JGS vezetési rendszert ugyan létrehozták benne, de a vezérkarban ennek nincsenek meg a kapcsolódási pontjai. Az ÖHP eszköz arra, hogy a vízfej védekezésre kevésbé képes elemeit az alárendeltségébe utalják, ezzel csapattagozattá minősítsék, növelve a csapattagozat létszámát, de nem javítva, sőt rontva a csapattagozaton belül a valóban hadra foghatók arányát.

Mi, bírálók soha nem "az életüket kockáztató ezreket" sértegettük, hanem az impotens vezetést kritizáltuk. A cikkek megjelenését követően "az életüket kockáztató ezrektől" jött az elismerés: helyettünk írtad, mi ezt nem írhattuk volna meg retorzió nélkül.

"Az elmúlt évben újszerű hozzáállást tapasztaltunk a honvédelmi vezetés részéről, ami figyelmet és elismerést érdemel" - állítja Gyarmati. Ízlés kérdése. Szekeres Imre a valódi elképzelések hiányát szokatlanul aktív, mondhatni agresszív PR-ral próbálja álcázni. Médiaszereplései elsősorban saját személyének fényezését szolgálják valamely távolabbi cél érdekében, s kevésbé a haderő népszerűsítését.

Gyarmati István a haderő finanszírozási gondjait a Gripen-bérlet hosszú távon ható fizetési kötelezettségeiből vezeti le. A Gripen-program a HM költségvetésének mindössze 10 százalékát köti le évente. A finanszírozhatatlanság valódi oka az, hogy a minden elemében torz humán struktúra miatt 50 százalék körül vannak a bérköltségek. Indokolatlanul magasak a dologi kiadások is. Ezek a tényezők teszik lehetetlenné a 10 százaléknál magasabb beruházási arány kigazdálkodását. Ha a humán struktúra rendbe rakásával a HM teljes költségvetésének 30-40 százalékára lehetne leszorítani a bérköltséget, 30 százalékból teljesítenénk a dologi kiadásokat, akkor 30-40 százalék maradna a fejlesztésekre, így a Gripen-program három-négyszeresét lehetne a szárazföldi csapatok fejlesztésére fordítani.

Gyarmati úgy véli: 2002 után "lezajlott történelmünk legnívósabb stratégiai felülvizsgálata... Juhász Ferenc bátorságának köszönhetően megtörtént a haderő önkéntes alapokra helyezése". A stratégiai felülvizsgálat során Juhász Ferenc 10 évre előre évi 400-450 milliárdos költségvetéssel számolt, amelyből évi 100 milliárdot fordíthatott volna fejlesztésekre. Mire elindította a reformot, kiderült, hogy 300 milliárdnál is kevesebb jut évente, így a Juhász-féle reform már megkezdése pillanatában elveszítette minden realitását.

Juhásznak semmiféle bátorsága nem volt a sorkatonaság felszámolására. Az általa vezetett minisztérium 2003-ban készített egy előterjesztést, amelyben irreálisan magasra, 140 milliárdra taksálta a sorkatonaság megszüntetésének költségeit, és csak 10 milliárd megtakarítást remélt. Magyarul azt indokolta, miért lehetetlen a sorkatonaság megszüntetése. Kuncze Gábornak - aki korábban belügyminiszterként különösebb járulékos költségek nélkül megszüntette a határőrségnél a sorozást - kellett a sarkára állnia, hogy megtörje Juhász minisztériumának ellenállását.

Örülök, hogy 17 év tehetetlenkedés után végre a szakma rubinjai és gyémántjai vesznek részt a katonai stratégia kidolgozásában, de félek, hogy ha a munkába nem vonják be a parlamenti pártok illetékeseit, akkor majd újra és újra fellángol a vita, hogy "az új világméretű rendetlenség elleni harc", vagy az egyesek által vizionált "Kárpát-medencei veszélyek" elhárítására való felkészülésnek legyen prioritása a magyar haderő feladatai között.

Be kellene látni, hogy a GPD 1 százalékából csak egy 15 ezer fős haderőt vagyunk képesek fenntartani. 100 fős minisztérium, 500 fős vezérkar, 1400 fős központi háttérintézmények, 10 ezer fős szárazföldi hadosztály, 3000 fős légvédelmi dandár képes lenne a békefeladatok végrehajtására. Ez a haderő rövid idő alatt ki tudná termelni magából azt a tízezer profi tartalékost, akikkel a haderő kiegészíthető lenne minősített esetben. Profi tartalékost írtam, nem lóról hátrafelé nyilazó szittyát, 80 éves hagyományőrzőt, testnevelésből felmentett darutollas leventét vagy a Fradi B-középen szocializálódott, kigyúrt, aranyláncos fajmagyart.

Drukkolok Szekeres Imrének, de jelzem, hogy a NATO felülvizsgálati bizottságának jelentett elképzelései dugába dőlni látszanak: még az inflációval sem növekszik a költségvetés, a költségvetési törvényben leírt létszámcsökkentések a központi szervek miatt megint nem valósulnak meg (bent ragadt a ZMNE és a titkosszolgálatok), így félő, hogy megint a szerződéseseknél lesz létszámstop. Ez pedig a sokat dicsért missziós feladataink végrehajtását veszélyezteti.

A szerző nyugállományú alezredes