Sereghajtó a magyar egészségügy
„Egy elfogadható rendszer már létrejött, de az elért eredmények szintje meglepően alacsony. Kevés olyan ország van, amely ilyen világos példát mutatna az egészségügyi ellátás átláthatóságának és javításának szükségességére” – írja a hazánkról szóló elemzésében a Health Consumer Powerhouse. A független egészségpiaci elemző hétfőn, Brüsszelben közölte a 29 európai országra vonatkozó összehasonlító felmérésének eredményét. Ebből az derül ki: a magyar ellátórendszer az alsóházba, a huszonnegyedik helyre került, mindössze a román, a litván, a lengyel, a bolgár és a lett egészségügyet előzi meg. Arne Björnberg kutatási igazgató a hiányos tájékoztatást és a betegek tehetetlenségét emelte ki a magyar rendszerrel kapcsolatban. Az élre az osztrákok, a hollandok, a franciák, a svájciak és a németek kerültek, őket a négy észak-európai ország követi.
A kutatásban számos paramétert állítottak fel, s ezeket kiértékelve rangsorolták az egyes országokat. Az öt alapkategória: a betegek tájékoztatása, a várakozási idő a beavatkozásoknál, a rendszer eredményei a statisztikák tükrében, a „bőkezű juttatások”, illetve a gyógyszerekhez való hozzáférés. Összesen ezer pontot lehetett elérni, az osztrákok 806-tal a legjobbak, a magyar egészségügy 513-at kapott. A többi között a következőkben marasztalják el a magyar ellátást: a betegszervezeteket nem megfelelően vonják be a döntéshozatalba, nem kielégítő a biztosítási rendszer a műhibákra vonatkozóan, kevés háziorvos használ elektronikus betegadatbázist, nem könnyen hozzáférhető a kamarai tag orvosok listája, nincsen állandó telefonos vagy internetes információs rendszer, sem pedig megfelelő rangsora az egészségügyi szolgáltatóknak. Nem eléggé lehet továbbá közvetlenül szakorvoshoz fordulni, túl sok nem akut műtétre kell várni legalább 90 napot, túl sokan halnak meg szívinkfartusban, magas a csecsemőhalandóság aránya, kevés diagnosztizált rákbeteg él tovább legalább öt évet a betegségével, túl sok az elkerülhető elhalálozás. A rákbetegséget kezelő gyógyszerek, és a gyógyszerek általában is lassan kerülnek forgalomba.
A magyar egészségügy „jó” minősítést kapott a következő szempontok szerint: van a beteg jogaira épülő egészségügyi törvény, kiadják a betegnek a saját kórtörténetét, aznap kijön a háziorvos, jó a százezer lakosra vetített hályogműtétek aránya, kombinált gyermekoltást adnak, a fogorvosi ellátás pedig a közellátás része. E három utóbbi szempont ugyanakkor a magyar egészségügy „bőkezűségére” is rávilágít – jegyzi meg a Health Consumer Powerhouse. Nyugat-Európában általában csak ajánlják az oltásokat.
A közép-kelet-európai országok ellátórendszerei közül az észt és a cseh érdemel dicséretet tizenkettedik, illetve tizenötödik helyével. Az észt modell azt is példázza, hogy nem feltétlenül attól betegbarát valamely rendszer, hogy sok pénzt pumpálnak bele. Ha ez igaz lenne, akkor Luxemburgnak és Svájcnak kellene az élen állnia, ahol több egy főre vetítve – és vásárlóerő-paritáson számolva – több mint ötezer, illetve négyezer dollárt költenek az egészségügyre. A rangsorban a magyar rendszernek a huszonegyediknek kellene lennie a ráfordított költségek alapján, 1321 dollárral. Az észtek ennek csaknem feléből, 771 dollárból tizenkettedikek.
Az egészségpiaci elemző amellett is érvel: láthatóan jobban teljesítenek azok a rendszerek, amelyek több-biztosítós modellben működnek, s ezen biztosítók szervezetileg függetlenek az egészségügyi szolgáltatóktól.
Brüsszel
