Búcsú a fájlcserétől
A P2P: peer-to-peer jellegű, azaz egyenrangú csomópontokból álló számítógép-hálózat, amelyben nincs kitüntetett szerver. Az egész rendszer az éppen aktív "ügyfélgépeken" fut. A P2P-világba való bekapcsolódás ára, hogy telepítünk a gépünkön egy olyan programot, amelynek megengedjük, hogy a memória, a processzoridő és a merevlemez egy általunk kijelölt részével azt csináljon, amit akar. Ez nagyon hasonlít a legrosszabb indulatú vírusok viselkedésére azzal a különbséggel, hogy ezek (általában) nem rejtőzködnek, az adott rendszer szabályainak megfelelően üzemelnek, és könnyen eltávolíthatók.
Gépünk ugyanis egy sok ezer PC-n elosztott, széles sávú internetkapcsolattal összekötött, virtuális tárolórendszer részévé válik. A P2P-hálózatokon tárolt állományok (filmek, zenék, szoftverek) kicsi darabokban a hálózat egészén találhatók, és az csak az adott "anyagot" letölteni kívánó használó gépén állnak össze "fogyasztható" egésszé. Ez az alapja annak a sanda védekezésnek, miszerint a P2P-hálózat a jogvédett műnek csak értelmetlen, önmagában használhatatlan darabkáit tárolja, ami nem tilos.
Több, különböző P2P-hálózat létezik, ezekre különféle ügyfélprogramokkal lehet felkapcsolódni, és más-más tartalmak lelhetők fel rajtuk. Az ügyfélprogram kereső szolgáltatásokat is kínál, meg lehet neki mondani, hogy az Elfújta a szél című filmet keressük. A hálózat valamely gépe tárolja, hogy hol és milyen darabkákban van a film, a gép éppen elérhető üzemeltetője bekapcsolva tartja, akkor el is indulhat a letöltés, és egyszer be is fejeződik. Az igazi P2P-lovag éjjel-nappal bekapcsolva tartja a gépét, hogy azt mások is használhassák, és működjön a rendszer. Vannak olyan hálózatok, amelyek annál gyorsabb letöltést engednek meg, minél több erőforrást engedtünk át a hálózatnak.
Miután a filmstúdiók, zeneforgalmazók, szoftverkiadók tisztességtelennek tekintik a P2P-hálózatok működését, tisztességtelen módszereket is alkalmaznak az ellehetetlenítésükre. Értelmetlen digitális zajt tesznek fel vonzó filmcímek alatt. Az adott hálózat működését nehezítik megváltoztatott ügyfélprogramokkal. Speciális eszközökkel kiderítik, kinek a gépén fut az ügyfélprogram, és beperelik szerzőijog-sértésért. A legrosszabb viszont, hogy vírusokat terjesztenek a P2P-hálózatra feltöltött anyagban. Vírust, kémprogramot, reklámsugárzó szoftvert tartalmazhat maga az ügyfélprogram is. Mindezt persze nem nyíltan teszik a tartalomgyártók, hanem fizetett, számítógéphez és hálózathoz kiválóan értő szakértők rejtett igénybevételével.
Így persze már sokkal kevésbé szimpatikus az egész P2P. Éppen ezért mostanában már nem is nagyon érdemes belekezdeni. Ha egy-egy régi film kell, akkor megtalálható az áruházak 350-2000 forintos turkálható DVD-i között. Új film esetén vagy a jegyre, vagy a letöltésre mindenképpen áldozni kell. Kb. egy jegy áráért nézheti meg az egész család az általában azért nem gyári DVD-minőségű anyagot a premierrel egy időben. A szoftverekkel kicsit más a helyzet, mert az anyagi juttatásért biztosított hozzáférés illegális kereskedelmi tevékenység, amelyet rendőrileg lehet üldözni. Az már más kérdés, hogy miért olyan nehéz az emelt díjas SMS-szogáltatás megrendelőjét elkapni.
A P2P-programok maguk is lassan átalakulnak: megjelentek az F2F-(friend-to-friend) programok, amelyek előzőleg egyeztetett, összeismerkedett partnerek gépeiből alkotnak hálózatot. Megjelentek az emelt díjas SMS fejében, meghatározott (ideiglenes) címről letölthető tartalmak. Rövidesen elkészül a P2P-alapon a filmet nem letöltő, hanem csak a hálózatból közvetlenül levetítő ügyfélszoftver. A sávszélesség növekedése, a gépek teljesítményének növekedése teremti meg ezt a lehetőséget. Ebben a jogvédett, egész mű csak a néző agyában áll össze, aki tehát nehezen (csak tettenérés alapján) perelhető.
