A dedósok se veszik be

Érdekes közvélemény-kutatási eredményről értesülhettünk a szeptember 5-i Röviden rovatból: a Stumpf István igazgatta Századvég (+ Forsense) rákérdezett a pártok kormányzóképességére, s a felmérés szerint a koalíció hatalmon maradását a lakosság 43 százaléka, távozását pedig 42 százaléka támogatja.

A felmérés kiterjedt a pártok népszerűségi mutatóira is, amely lényegében továbbra is a Fidesz jelentős fölényéről tanúskodik. Szeptember 6-án a KlubRádióban Bolgár György beszélgetett Stumpf Istvánnal ugyanerről. Nevezetesen: mi az oka annak, hogy a Fidesz és Orbán Viktor népszerűségük ellenére nem élvezik a közvélemény feltétlen bizalmát a kormányzóképesség tekintetében? Az interjúból az derült ki, hogy Stumpf István is hiányolja a Fidesz oldaláról a jelenlegi kormány több ponton vitatható intézkedési rendszerével szembeni konkrét alternatíva hiányát.

Ez az, ami magyarázza a kormányzóképesség megítélésében kialakult eredményt.

De térjünk vissza a tavalyi választási kampányhoz. Az egyik internetes honlapon működött egy ígéretszámláló, amely forintosította a választási ígéreteket. A versenyt több lóhosszal a Fidesz nyerte (4000 milliárd felett), második helyen az MSZP végzett (3-4000 milliárd között), utána szünet, majd a parlamenti pártok közül az SZDSZ következett 1000 milliárd alatti elígérkezéssel, és sereghajtóként az MDF kullogott be alig 500 milliárd körüli fogadmánnyal. A KDNP nem ígért semmit, de ezt a mai napig be is tartja.

De mi van akkor, ha a Fidesz nyer, és betartja ígéreteit. Vagy talán akkor ő is bevallotta volna, hogy hazudtunk éjjel és nappal? Vagy azzal magyarázta volna ki magát - 1998-2002-es kormányzati gyakorlatához híven -, hogy más a kampány és más a kormányzás? A Fidesz azonban nem nyert. Az elhíresült őszödi beszéd kicsempészett anyagát viszont remekül kihasználta Gyurcsány Ferenc lejáratásához.

A könnyen radikalizálható erőkben tartják az idő előtti kormányváltás, az előre hozott választások reményét, és közben azt állítják magukról, hogy regnálásuk alatt ők mindent jól csináltak, jó állapotban adták át az országot, a jelenlegi bajokért csak a második ciklusát vivő koalíció a felelős.

Ezzel egy olyan kommunikációs útra léptek, amelyről igen nehéz a visszafordulás. Ugyanis a kormány minden intézkedését el kell vetni, hogy alkalmatlanságukat igazolják. Ami ugye nevetséges, mivel vak tyúk is talál szemet. De a kormány nem vak tyúk. Akkor válna azzá, ha ugrana a hergelésre.

Miért nem mutat fel a Fidesz programot? Az, hogy a jelenlegi kormány "ellopná" ötleteiket, annyira fals érvelés, hogy még a dedósok sem veszik be, hiszen az államférfiúi magatartás ott kezdődik, hogy a haza javára cselekszünk, akár hatalmon vagyunk, akár "alkotó ellenzékként" működünk (Navracsics Tibor).

Az igazi társadalmi vita akkor indul majd el, amikor a Fidesz reális programmal jelentkezik. Jelenlegi kommunikációjuk azonban ezt nem teszi lehetővé.

Tősér István

Miskolc

Első az egyenlők között

Debreczeni József Elnök vagy király? című cikkében (szeptember 22.) merész kérdést tesz fel, s közben igen torz képet fest a köztársaság elnökéről.

De vajon attól kell félteni a parlamentáris köztársaságot, aki minden nyilatkozatában hitet tesz a jelen alkotmányos berendezkedése mellett? A közíró maga is elköveti azt a hibát, hogy az elnöki interjúkból szövegkörnyezetéből kiragadott mondatokat citál, s azokat Sólyom László arisztokratikusnak mondott attitűdjével alátámasztva hamis következtetésre jut. Érdemesebb volna ezen interjúkat, elnöki nyilatkozatokat egészében kezelni. Debreczeni nem egy esetben önmagával kerül ellentmondásba.

A szerző kifogásolja, hogy az államfő nem képes kifejezni a nemzet egységét, nem képes pártatlan maradni kormány és ellenzék konfliktusaiban, miközben kicsit lejjebb már azt veti Sólyom szemére, hogy populista módon határozza meg saját szerepét általában a pártokkal szemben. "A parlamentáris rendszerben ugyanis a pártok a néptől kapnak felhatalmazást - szemben az elnökkel, aki nem" - írja Debreczeni, noha nincs direkt kapcsolat az elnöki jogosítványok spektruma, ilyetén a kormányforma és a választás módja között. Ausztria annak ellenére parlamentáris demokrácia, hogy közvetlenül választják a szövetségi elnököt, a végrehajtó hatalom centrumában ott is a kancellár található. Emellett felemlegeti az "ősbűnt", Sólyom megválasztását. Sok baloldali már kezdettől gyanúsan figyeli az államfő morális érzékenységét.

De vajon kisebb legitimitást ad, hogy az elnök csak a relatív többség birtokában nyerte el székét? Szerintem nem! Bár a liberálisok nem éltek szavazati jogukkal, a voksolás érvényes volt. Természetes, az ő passzivitásuk ad hoc új erőviszonyt szült. Hogy sérült a titkos szavazás joga? Az államfő beiktatása napján adott interjújából is kiderül, hogy akkor is szembement a "cél szentesíti az eszközt" elvvel.

A szerző nehezményezi, hogy Sólyom László átrakatta székét a parlamenti díszpáholyba, noha az első sor a kormány tagjainak helyét jelöli ki a törvényhozás épületében. Az államfő ezzel épp azt üzente, ő nem része a végrehajtó hatalomnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Sólyom utoljára épp a Fidesz kérését visszautasítva közölte, nem folyik szakpolitikai vitákba - mondván, a kormányzás a kormány dolga -, láthatjuk: ez bizony szöges ellentétben áll a prezidenciális szerepfelfogással.

Monarchikus attitűd? Nevetséges! Hogy Sólyom egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, pontosabban hivataláról? Ugyan már! Hogy megszemélyesített formában említi a "Sándor-palotát"? Hány helyen használjuk ezt a kifejezést mi magunk is? Sosem említettük vajon a brit miniszterelnök szinonimájaként a Downing Street 10.-et, vagy a francai elnökre utalva az Élysée-palota elnevezéseket?

Úgy hiszem, a Sándor-palota mindenkori lakója - érkezzen bárhonnan - megérdemli a minimális tiszteletet a közélet többi szereplőjétől, végtére is, ő "első az egyenlők között".

Rechtenwald Kristóf

történész, politológushallgató, Szeged

Nem szégyen: helyes döntés

Úgy érzem Krausz Tamással ellentétben (Szégyen, szeptember 20.), hogy az MSZP-nek egyáltalán nem kell szégyenkeznie, hogy nem tiltakozott az amerikai rakétapajzs csehországi és lengyelországi telepítése ellen. Vajon Krausz Tamás tényleg úgy érzi, hogy biztonságos világban élünk? Vajon semmit sem hallott Ahmedinezsad fenyegetőzéseiből, gőzerővel fejlesztett rakéta- és atomprogramjáról? Oroszország új fegyverkezéséről, amely ugyan azt kommunikálja, hogy csak lépést akar tartani a "háborús tébolyban szenvedő, szélsőségesen konzervatív Bush"-sal szemben, valójában érvényesíteni akarja territoriális nagyhatalmi státuszát.

Ami pedig az iraki háborút illeti, Krausz Tamásnak igazán tudnia kellene, hogy az első öbölháború idején az irakiak hány orosz Scudot lőttek ki békés izraeli városokra, hogy Szaddám Huszein - ne nyugodjon békében - már Ahmedinezsad előtt egy izraeli háborúra kívánta fordítani olajdollárjait. Bőségesen támogatva a Közel-Kelet legkülönbözőbb terrorista szervezeteit, sőt, azon túlmenően az egész nyugati világot fenyegetve.

Az MSZP helyes döntést hozott. Olyat, amilyet egy nyugati katonai szövetséghez tartozó kormány pártjának hoznia kell. Ezt is támogatjuk legalább annyian, mint a Bagarja-pártiak véleményét (hogy én is irodalmi példánál maradjak). Egyébként ezúton személyesen is meghívom Krausz Tamást az iráni nagykövetség elé, ha tiltakozunk a gyalázatosan Izrael-ellenes és eszeveszetten fegyverkező Ahmedinezsad-rendszer ellen.

Molát Ferenc

Budapest