Pártfogyatkozás: Bauer és a többiek
A pályát tévesztett, radikális jobboldalhoz húzó szavazókat az SZDSZ nem tudta - és még kevésbé akarta - megtartani, de a pártot közben olyan belső konfliktusok is terhelték, amelyek tartósan fennmaradó törésvonalakhoz vezettek.
Az SZDSZ értelmiségi holdudvarához tartozó Csalog Zsolt író, szociográfus már 1993-ban azzal indokolta kilépését, hogy a liberális párt a választási győzelem reményében feladja elveit, a "hideg pragmatizmusban" látja a profi politizálás egyedül üdvözítő útját. Az ütközési pontot ekkor a cigánysághoz való viszony jelentette. Csalog - aki az SZDSZ alapító tagja volt - úgy érezte, hogy a népszerűségüket féltő szabad demokraták nem hajlandók markáns cigánypolitikai programmal előrukkolni, igyekeznek megszabadulni a szociális ügyek iránt különösképpen elkötelezett politikusaiktól.
Tény: a következő törvényhozási ciklusban Solt Ottilia, Havas Gábor és mások, akik az úgynevezett szociálliberális irányzathoz tartoztak, már nem voltak tagjai a parlamentnek. Horváth Aladár, a legismertebb cigány politikus szakított az SZDSZ-szel. Osztojkán Béla, a Phralipe elnöke - a roma közélet szintén meghatározó alakja - nagyjából Csalog Zsolttal egy időben lépett ki a pártból.
A szabad demokraták kevés jelét adták annak, hogy bánkódnának a veszteségek miatt. Talán úgy gondolták, hogy a távozók helyére - főként a Fideszből átigazolt Fodor Gábor, Molnár Péter és Ungár Klára személyében - minőségi cserék érkeztek. Az 1994-98 közötti időszak elsősorban gazdasági megszorításokról, az MSZP-vel való súrlódásokról, a koalíció egyben tartásáról szólt. A ciklus közepén a Tocsik-ügy néven elhíresült korrupciós botrány a liberális párt erkölcsi hitelét is kikezdte: tiltakozása jeléül Rajk László lemondott parlamenti mandátumáról.
Az 1998-as kampány a mindinkább elszigetelődő Tölgyessy Pétert, az SZDSZ volt elnökét már a Fidesz jelöltjei között találta. Kőszeg Ferenc, az SZDSZ egyik ikonja úgy látta jónak, ha a parlament helyett a civil életben folytatja. (Négy évvel korábban is sokan így voltak ezzel, Darvas Ivántól kezdve Haraszti Miklóson át Raj Tamásig.) A választási vereségtől megroggyant szabad demokraták komfortérzetét tovább rontotta, hogy kiderült: az SZDSZ ezer szállal kötődik a Hit Gyülekezetéhez. Az állam és az egyház szétválasztását más esetekben következetesen hirdető SZDSZ úgy próbált kimászni a csávából, hogy perifériára szorította a nagy szakmai tekintélynek örvendő "hitgyülis" Hack Pétert.
Tamás Gáspár Miklós filozófus az ezredfordulón tette közhírré, hogy megválik az SZDSZ-től, mert a párt kikapcsolta a "belső kritikai nyilvánosságot", és végleg elkötelezte magát a "neoliberális, ultrakapitalista ideológia" mellett. Mécs Imre, aki tizenhat évig volt az SZDSZ parlamenti képviselője, ma az MSZP frakciójában ül. Kis János, az SZDSZ alapító-elnöke 2002-ben lépett ki, miután nyilvánosságra került, hogy a szabad demokraták közreműködésével megválasztott Medgyessy Péter miniszterelnököt a Kádár-korszak titkosszolgálata alkalmazta. Eörsi István írónál 2004-ben telt be a pohár, amikor a Wekler Ferencnek nyújtott vissza nem térítendő állami támogatás ügyében az SZDSZ - Eörsi értelmezése szerint - arra a megállapításra jutott, hogy "ami törvényes, az egyúttal erkölcsös is". A sorozatos kilépések csekély hullámokat vetettek, lassan mintha ez számítana természetes állapotnak.
Iványi Gábor lelkész nyilatkozta: "egy olyan SZDSZ, ami a nevében SZDSZ, reflexeiben és irányultságaiban viszont már nem az, csak a karikatúrája lenne önmagának". A választópolgárok hivatottak dönteni arról, hogy indokolt-e a feltételes mód, vagy az SZDSZ mára tényleg önmaga karikatúrájává változott. A magunk részéről nem mernénk megesküdni arra, hogy túl vannak a mélyponton. Az utánpótlás erősen akadozik, a "saját nevelésű" politikusok közül egyedül talán Gusztos Péter tett szert országos ismertségre. Az idén tartott pártelnökválasztáson alighanem csak az akadályozta meg a szakadást, hogy a két jelölt, Fodor Gábor és a mindössze 2006 elejétől SZDSZ-tag Kóka János között rendkívül szoros eredmény született.
A pártfogyatkozás még nem ért véget. A közelmúltban Kis Zoltán cserélte fel a parlamenti politizálást az üzleti világgal, a napokban pedig egy másik ősi SZDSZ-es, Bauer Tamás hagyta el a pártot. Szerinte az "SZDSZ maga is részese annak, hogy a magyar politikai osztály elszabotálja a közélet megtisztítását a rendszeres anyagi visszaélésektől". Bauer Tamás kilépését a szabad demokraták maradék elitje pontosan ugyanúgy fogadta, mint a többiekét: megnyugvással, zokszó nélkül.
