"Úgy kezdődött, hogy kérdés nélkül repesztettek burkot. Nem szerettem volna oxytocint, de azt mondták: veszélyeztetem a gyerekemet. Attól egybefüggő, elviselhetetlen fájásaim lettek. Eltűnt a méhszáj, de az orvosom még sehol sem volt; telefonon utasította a szülésznőt, hogy mennyi oxytocint adjon" - Orsit végül az ügyeletes orvos vizsgálta meg. A gyerek hátsó koponyatartásban fekszik, tehát: császár.

"Azért választottam orvost, hogy pont ezt kerüljem el. Erre egy vadidegen mond felettem ítéletet." Épp ekkor érkezett meg Orsi orvosa: nincs itt semmi hátsó koponyatartás, lehet szülni tovább. Addigra Orsi fájásai már teljesen leálltak; feje fölött vitatkozó orvosok, ágya mellett egy idegen várandós nő; "Orsika ugorjon le az ágyról, a hölgy meg fel!"

Orsit a műtőbe vitték, ahol orvosa szerint végül téraránytalanság miatt császározták meg, habár a szülésznő néhány nap múlva azt mondta: hát láttuk, hogy hátsó koponyatartás. Orsi ma már úgy gondolja: ha nem indítják be a szülést, és nem siettetik a vajúdást, hüvelyi úton is világra hozhatta volna gyermekét. Fizetett orvosa mindenesetre a szülés után azzal vigasztalta: vannak nők, akik tudnak szülni, és vannak, akik nem. Orsi maga is azt érezte, hogy kudarcot vallott. "Olyan volt az egész, mintha megerőszakoltak volna: minden az akaratom ellenére történt. Alacsonyabb rendűnek éreztem magamat a többi, szülni tudó nőhöz képest."

Azóta tudja: a nők 95 százaléka képes arra, hogy hüvelyi úton szülje meg gyermekét. Ennek ellenére tavaly 28,9 százalék volt a hazai császármetszések aránya, ami magasabb az uniós átlagnál. Jóval alacsonyabb viszont például a portugál, dél-olasz, esetleg dél-amerikai arányoknál.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet adatai azonban további kérdéseket vetnek fel: érthető, hogy a nagy egyetemi klinikákon, amelyek a koraszülötteket és egyéb, a terhesség alatti rendellenességgel rendelkező nőket ellátják, több a császár. De mi indokolja, hogy a csornai Margit kórházban, ahová tehát koraszülöttek vagy cukrosok nem kerülnek, szinte minden második nő hozza így világra gyermekét? Mitől van, hogy míg Tapolcán mindössze a nők 15 százaléka szül így, Esztergomban majdnem negyven, Marcaliban és Celldömölkön 36 százaléka? Mi az oka annak, hogy a debreceni és pécsi nők akár városi, akár nagyobb szakkórházról van szó, inkább képesek a hüvelyi szülésre, mint a szegediek? Még izgalmasabb, ha azt nézzük, tíz éve mennyivel kevesebb volt a császár: bár a terhesgondozás egyre alaposabb, az orvostudomány fejlődik, mégis úgy tűnik, mintha a nők ebben az évtizedben elfelejtettek volna szülni.

Mentsen meg, műtsön meg!

Líviának megkönnyebbülés volt a császár: oxytocinnal jól haladt a vajúdása, már látták a baba fejét, ám a kitolás másfél óra után leállt. "A vége hisztérikus zokogás lett: ez a baba nem tud megszületni." Az osztályvezető orvos azt mondta neki: úgy látszik, feladta, és Lívia ezzel egyet is értett. Az orvosok még a műtőasztalon is próbálták rábeszélni, hogy nyomjon.

"Nehéz utólag megmondani, hogy kényelemből, fájdalomból vagy félelemből adtam-e föl. Nem tudtam, mi a jó a gyereknek, mivel károsítom kevésbé. Föllélegeztem, amikor eldőlt, hogy műtenek." Utólag az orvos azt mondta: rá volt tekeredve a köldökzsinór a baba nyakára. Habár Lívia azóta úgy tudja, ez kevés a császárhoz, akkor nem kérdezett.

"A császármetszés az orvostudomány nagy vívmánya: amíg nem volt, magzatok és anyák sokaságát veszítettük el. Ez a beavatkozás azonban jóval veszélyesebb a hüvelyi szülésnél: a halálozási arány kétszerese a hüvelyi szülésének, és a legjobb technika ellenére sem tudjuk megmondani, mik lesznek a következményei 15 év múlva" - mondja Siklós Pál, a fővárosi Szent István kórház főorvosa.

A szabály egyértelmű: ha a császár az anyára vagy magzatára nézve kedvezőbb eredményt hoz, az orvos nem késlekedhet. Mindenképp császárt végeznek például medencevégű fekvésben lévő koraszülött, a lepényi funkció elégtelensége, a magzat útját elzáró ún. elől fekvő lepény, köldökzsinór előreesés (a zsinór kicsúszik a méhszájon), homloktartás, harántfekvés vagy hármas ikrek esetén. Sok esetben azonban úgy tűnik, az orvos tapasztalata, az anya kívánsága és egyéb faktorok is befolyásolják a döntést. Sokszor mindössze azért császároznak, mert az előző is az volt.

"Azért még senkit sem róttak meg, hogy eggyel több császárt végzett volna" - mondja Bördős Lajos. A jászberényi Erzsébet kórház szülészet-nőgyógyászatának osztályvezetője ugyanakkor óvatosan bánik az indikációkkal. Az ő három gyermeke, bár medencefekvésű (faros) volt, mégis hüvelyi úton jöttek világra, amit sok kolléga veszélyesnek tart. A főorvos nem engedte megcsászározni feleségét, annak ellenére, hogy az egyik gyermek a még komplikáltabbnak számító lábtartásban feküdt. "Ez attól is függ, ki mennyi ésszerű kockázatot vállal. A mai gyakorlat automatikusabb, amit én nem tartok jónak. Orvosi indikációk nélküli császármetszést én például nem végzek."

Kérdés persze, mi minősül orvosi indikációnak.

Eszter mindig is rettegett a szüléstől: rémálmok gyötörték már akkor is, amikor még nem volt várandós. Babája inszeminációval fogant, terhességét veszélyeztetettnek minősítették. A kiírt időpontban orvosa burkot repesztett, kézzel tágított, és oxytocinnal gyorsított, Eszter a fájdalomtól zokogva kérte orvosát: mentse meg, műtse meg. "Ahogy a főorvos aláírta a császárt, föllélegeztem. Minek szenvedéssel szülni, ha lehet anélkül is."

Bördőcz Lajos szerint a szülés menetének gyorsítása gyakran komplikációkhoz vezet. Intézetében nem "nyomják ki" az édesanya hasából a babát, és csak nagyon indokolt esetben alkalmaznak oxytocint: az ezáltal fölerősített fájásokat sem a magzat, sem az anya nem viselik jól. "Rutinszerű gátmetszést sem alkalmazunk. Ha nincsenek tolófájásai, nem szólítjuk fel az anyát, hogy nyomjon. Mindezek további fölösleges beavatkozásokat tesznek szükségessé."

Öregen szülünk, az a baj

Eszter nem hisz a természetes szülés mítoszában: nem gondolja, hogy kevésbé lenne nő vagy anya, amiért császárral szült. Nem érti, hogy ha egy nőnek joga van az abortuszhoz, miért nincs joga a programozott császárhoz. "Sérti egy nő önrendelkezési jogát, ha vajúdásra kényszerítik."

Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium 2003 óta etikusnak tekinti a várandós kívánságára végzett császárt. Magyarországon orvosi indok nélkül nem végezhető el a műtét. Szabó István, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke szerint: "a császármetszés sokkal nagyobb rizikót jelent az édesanya és a magzat számára a hüvelyi szüléssel szemben. Azonban a hüvelyi szülés mindenáron való erőltetése azért, hogy a császármetszést csökkentsük, nem mehet a magzat rovására."

Az elnök nem tartja kirívóan magasnak a hazai császármetszés arányait, hiszen több dél-európai országban harminc százalékot is meghaladja ez az arány. "A nők egyre későbbi életkorban vállalnak gyereket, ez növeli a kockázatot. Az elmúlt húsz évben megkétszereződött a 35 év felett szülő nők aránya" - mondja Szabó István, aki szerint a diagnosztikus módszerek fejlődésének köszönhetően ma már sokkal előbb látják, ha baj van a magzattal, ezért hamarabb dönthetnek a császár mellett. "Inkább eggyel több császármetszés, mint egy károsodott magzat" - véli a kollégium elnöke, aki szerint ugyanakkor nem igaz a "ha egyszer császár, mindig császár" elv: habár a megelőző operáció rizikótényezőnek számít, utána is próbálkoznak hüvelyi szüléssel.

De mi a helyzet, ha a kismama ragaszkodik a császárhoz? "Elmondom neki, hogy bár egy orvos számára kényelmesebb a kiírt időpontban 30-40 perc alatt végezni, mint éjjel bejönni a kórházba, de szakmai tisztessége úgy kívánja, hogy az anya és a baba hosszú távú érdekét tartsa szem előtt" - mondja Siklós Pál. "Ez egy nagy vérveszteséggel járó, komoly beavatkozás, amelynek közvetlenül is lehetnek negatív következményei. A későbbi veszélyei pedig számosak: hegesedések, összenövések keletkezhetnek, a következő várandósságnál nagyobb az esélye a lepénytapadás rendellenességeinek vagy a hegszétválásnak, és befolyásolja a további szüléseket."

Ha valaki továbbra is császárt szeretne, Siklós Pál pszichiáterhez küldi. "Ha a szakember úgy véli, a nő rettenetesen szorong, akkor félelmét orvosi indikációnak tekintjük."

A hüvelyi szülés nemcsak az anya, de a kisbaba egészsége számára is kedvezőbb: míg a vajúdásnál "stresszelődik" a magzat, azaz kortizonszintje emelkedik, ami fokozza a tüdő érettségét, addig a vajúdás nélküli császármetszéssel világra jött babák gyakran küzdenek légzési nehézséggel. Egy finn vizsgálat szerint a császármetszéssel születetteknek háromszor nagyobb esélye van a gyerekkori asztma kialakulására, mint a természetes úton születetteknek. Vajúdás nélküli szülésnél nehezebben indulhat be a szoptatás is.

Doktor úr síelni megy

"Első kisfiamat tíz éve szültem császárral. Túlhordtam, de semmi jele nem volt annak, hogy rossz lenne neki odabenn. Ennek ellenére be kellett feküdnöm, majd amikor az orvosom ügyeletes volt, azt mondta: a baba életkörülményei annyira rosszak, hogy meg kell születnie. Az oxytocinos megindítás azonban nagyon igénybe venne engem is, mert a testem nem áll készen a szülésre. Így lett császár, altatásban, mert a kolléga nem jól csinálja az epidurált" - Andrea 26 éves volt, nem tudta, mi a különbség. "Bíztam benne. A papíron végül fájásgyengeség szerepelt, habár fájásról szó se volt. A kórházban naponta kétszer kapta meg Danit, hogy szoptathassa, de nem volt abban az állapotban, hogy harcoljon érte. Második gyermekét várva kórházat és orvost váltott: hüvelyi úton akart szülni. Orvosa kezdetben lehetségesnek tartotta ezt, majd a kiírt időpontban megcsászározta, mert a gyerek nyakára tekeredett a köldökzsinór, és a ctg is rossz volt. Harmadik gyermekét otthon szülte, miután orvosa a kiírt időpont előtt három nappal meg akarta császározni, mert aztán nyaralni indult.

Ez a Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium elnöke szerint elfogadhatatlan. "Ez etikátlanság és felelőtlenség. Ha egy kollégánál feltűnően sok a császár, a főorvos feladata megvizsgálni a kórlapokat, indokoltak voltak-e a műtétek" - mondja Szabó István.

A szülés körüli halálozási mutatók nem javultak olyan mértékben, amilyen mértékben a császármetszések gyakorisága nőtt. De akkor: miért vágnak mégis egyre többet? Az általunk megkérdezett szülészek egyöntetűen mondják: például a perek általi fenyegetettség miatt. A legtöbb per ugyanis császármetszés elmaradása miatt indul ellenük, és összege többnyire tízmillió forint fölött van.

"Bár azt gondolhatnánk, hogy a biológia nem ismer munkanapot és szünnapot, mi, magyar nők valahogy nem szülünk se hétvégén, se ünnepnapokon. Ez a botrányos tendencia sajnos tovább folytatódik: egy májusi adatsor szerint hétvégére nagyjából a felére esnek vissza a szülésszámok. Ez elfogadhatatlan" - mondja Horváth Ágnes. Az egészségügyi tárca vezetője magasnak tartja a császármetszések hazai arányát. "Az amerikai szülész-nőgyógyász kamara a szülések 15 százalékánál tartja indokoltnak a műtétet, és legfeljebb további öt százalékot tart elfogadhatónak". A miniszter fontosnak tartja, hogy minél több nő szüljön otthonos kórházi körülmények közt is természetes módon, lehetőleg minél kevesebb beavatkozástól kísérve. Szerinte indokolatlan, hogy a normális lefolyású szüléseket kizárólag orvosok vezethessék: erre a jól képzett szülésznők is alkalmasak. "Ideje lenne szakítani azzal a rossz hagyománnyal, hogy mindenben az orvos dönt. Meg kellene kérdezni a nőt is, mit hogyan szeretne" - mondja Horváth, aki szerint szerencsére egyre több intézetben ez a helyzet.

Britney Spears maga kérte

Mexikó több magánklinikáján 80 százalékos a császárral szülők aránya, de hasonló a helyzet Tajvanon, illetve több latin-amerikai országban. A császármetszés az országok gazdaságára is kihat: a műtétek a hüvelyi szülés többszörösébe kerülnek. (Magyarországon az OEP a hüvelyi szülésért 91 ezret, míg császármetszésért 190 ezret fizet. Azaz: az intézményeknek megéri operálni.) Egy mexikói kutatás szerint nem a szegényebb, azaz több egészségügyi rizikófaktornak kitett nők szülnek császárral, hanem épp a jómódúak.

Testünkben a tudás

A szülés utáni depresszió kiemelt rizikófaktorainak egyike a császármetszés - mondta el Molnár Judit. A Vadaskerti Gyermekkórház klinikai pszichológusa évek óta kíséri figyelemmel a szülés körüli időszakban a nőket. A depresszió súlyos bűntudatot, alkalmatlanságérzetet, érzelmi bezárkózást jelenthet. "A vajúdás és a szülés egy szerep begyakorlására is való: a nő megtapasztalja: bármilyen érzések és gondolatok is támadhatnak benne ("nem bírom tovább", "inkább meghalnék"), a következő pillanatban mindez lecsendesedik. A nő később, gyermekével is folyamatosan átéli, hogy "ezt nem lehet kibírni", ám van egy fiziológiás tapasztalata, amire támaszkodik." A pszichoterapeuta szerint a császárral a nő azt éli meg: az ő teste veszélyes, fenyegeti gyermekét, tőle kell megmenteni azt. A hüvelyi úton való szülés gyógyító hatású: a nő megtapasztalja, hogy teste jól működik, és korábbi, akár súlyos traumái is oldódhatnak.