A helyzet most nem volt ilyen rossz, de a képviselőket ezúttal is masszív biztonsági intézkedések közepette vitték a város közepén lévő parlamentbe, hogy megválasszák a november végén távozó Emile Lahud utódját. A Nyugat-barát kormánytöbbség, aminek több tagja is merénylet áldozatául esett, feleslegesen jött el, mert a Szíria-párti ellenzék távolmaradt a szavazástól, és az ülést október végéig elnapolták. A kormánytöbbség célja, hogy olyan elnököt válasszanak, aki garantálja Libanon függetlenségét az országot harminc éven át megszállva tartó Szíriától. Az ellenzék pedig olyat, aki korlátozza a szerintük káros nyugati befolyást Libanonban, és lehetővé teszi a fő ellenzéki párt, a Szíriával és Iránnal szövetséges Hezbollah síita szervezet számára, hogy megőrizze fegyvereit és szinte független kis államát Libanonon belül. Nincs sok jele a megállapodásnak, biztos többsége egyik oldalnak sincs, és sokak szerint lehet, hogy megint két kormány lesz a vége.

Ez csak egy ügy a sok közül a rivális táborok között. "Az elnökválasztás igazából sok hűhó semmiért, csak egy csata egy egzisztenciális háborúban a Nyugat-barát és a Szíria-barát erők között Libanonban" - mondta a Népszabadságnak dr. Hilal Kasan, a politikatudományok professzora a Bejrúti Amerikai Egyetemen. "Ha végül sikeresen megállapodnak az elnök személyében, aki így gyenge elnök lesz, akkor majd az jön, mi legyen a kormány összetétele. A libanoni válság a Nyugat és a Szíria és Irán közti regionális konfliktus része, maguktól nem tudják megoldani."

A merényletek és az állandó politikai feszültség miatt az utcára már ki sem merészkedő bejrútiak hasonlóan látják a helyzetet. "Semmi jelentősége nincs, ki lesz az elnök. Az ország egyébként is két részre szakadt. Nem működik semmi. A Hezbollah gyakorlatilag egy független államot hozott létre, saját hadsereggel" - legyint Joseph, az egyik keresztény bejrúti lakos, aki saját vezetőiben sem bízik.

Bejrút, 2007. szeptember