A Pentagon rutinszerűen készül az összes lehetséges és képtelen konfliktusra. Vannak tervek arra, ha Fidel Castro halála után fegyveres harc robbanna ki Kubában, ha Mexikóban polgárháború kezdődne, ha Kanada szétesik, ha Kína megtámadja Tajvant, ha Szaúd-Arábiában megdöntik az olajkirályságot, ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost, ha Észak-Korea lőni kezdi Szöult, ha Szerbia bevonulna Koszovóba, ha Oroszország csapatokat vonna össze Észtország határán, talán még arra is, ha magyar harckocsioszlopok indulnának a párkányi hídon Szlovákia lerohanására. A terveket rendszeresen frissítik, békeidőben ez a törzskar egyik fő foglalatossága.

A háború azonban mindig politikai kérdés. Ezért volt sokat sejtető, amikor a Bush elnök köré csoportosuló neokonzervatív héják a 2001. szeptemberi terrortámadások nyomán szinte azonnal az Irak elleni felvonulási tervek állapotáról érdeklődtek. Az sem véletlen, hogy most mindenki az Iránról szóló katonai tervek részleteire kíváncsi. Az amerikai kormány tudatosan gondoskodik arról, hogy a Teheránra nehezedő nyomásnak a hihető katonai fenyegetés is a része legyen.

Ugyanakkor rengeteg érv szól amellett, hogy a katonai megoldás Irán esetében valóban az utolsó lehetőség. Egyrészt az országban nem egészen két év múlva választások lesznek, és a dolgok mostani állása szerint Ahmadinezsad megbukhat. Másrészt Amerikában is választási kampány van. Irán megtámadása rövid távon növelné Bush elnök népszerűségét, később azonban katasztrófába dönthetné a Republikánus Pártot. Az elnök mellől Cheney alelnök kivételével már kikoptak a neokonok, a tábornokok pedig, mint általában, most is a békét javasolják. A nemzetközi helyzet sem kedvez az újabb kalandnak: Irak után az USA szavahihetősége minimális, népszerűsége történelmi mélyponton van. A brit kormányt már nem Tony Blair vezeti, Nicolas Sarkozy pedig mégiscsak francia, ami az amerikai szóhasználatban a megbízhatatlan szinonimája.

A konkrét terveket persze hét pecsét alatt őrzik. Katonai szakértők szerint azonban aligha tartalmaznak meglepetést. A nagyobb szabású szárazföldi hadműveleteket, netán az ország megszállását ki lehet zárni. Egyedül a délnyugati olajmezők ellen képzelhető el gyors amerikai támadás az Irakban lévő csapatok felhasználásával. Ebben a térségben arab lakosság él, akik esetleg hajlamosak lehetnek a Teheránnal való szembeszegülésre. Ám a határ körzetében jelenleg nincsenek amerikaiak, és még a britek is kivonultak Bászrából, egyetlen repülőtéren vonva össze 5500 katonájukat.

Marad a légi háború, amelyben érvényesülne az USA haditechnikai fölénye. Irán azonban négyszer nagyobb Iraknál, két és félszer több a lakosa, a világ negyedik olajexportőreként nem éppen szegény, és évtizedek óta militarista hangulatban él. Brit szakértők tanulmányukban tízezer megsemmisítendő célpontról írnak, londoni lapok kétezerről, ami mindenképpen elhúzódó konfliktust feltételez - ennek megfelelően súlyos gazdasági, politikai és diplomáciai következményekkel.