Sok helyütt lélegeztek fel Európában, amikor a holland kormánykoalíció egyik tagja, a Munkáspárt úgy határozott, hogy mégsem támogatja a népszavazási kezdeményezést. Korábban Jan-Peter Balkenende kereszténydemokrata kormányfő már közölte, hogy "egy új referendum nem szükséges, és nem is kívánatos". Ez finom kifejezés ahhoz képest, hogy az EU a mai napig nem heverte ki az alkotmányos szerződés 2005-ös, francia és holland leszavazását.

Mégis izgalomban tartotta az uniót, hogy a holland parlamentben három ellenzéki párt úgy döntött: saját törvényjavaslattal igenis népszavazást kezdeményeznek. Bár ehhez nem lett volna meg a szükséges többségük, a kormányon lévő Munkáspárt is kiállt a kezdeményezés mellett. Ám végül a munkáspártiak visszatáncoltak, arra hivatkozva, hogy az új reformszerződés "jelentősen eltér" a megbukott európai alkotmánytól.

Nagy megkönnyebbülés ez Gordon Brown brit miniszterelnöknek, aki szintén szeretné elkerülni a rendkívül kockázatos referendumot, de emiatt sokan tiltakoznak saját pártjában, a Munkáspártban és az ellenzéki konzervatívoknál egyaránt. Sőt, még a befolyásos bulvársajtó is Brownt támadja. A The Sun azt írta a reformszerződésről: "A második világháború óta ez a legnagyobb fenyegetés a brit nemzetre nézve."

Aggódva figyelik a nagy-britanniai fejleményeket Brüsszelben, ahol közben gőzerővel folyik a reformszerződés szövegezése; a remények szerint a dokumentumra már az október 18-19-i EU-csúcson rábólintanak az állam- és kormányfők. Noha a szöveget gondosan átkeresztelték, lényegében az alkotmány kozmetikázott változatáról van szó. Ennek két előnye is van: az euroszkeptikus tagállamokban a politikusok jelentős változásokkal érvelhetnek, a többi országban pedig azt mondhatják, hogy sikerült megtartani a korábbi eredményeket.

A felettébb "veszélyesként" számon tartott Dániában is éppen azt vizsgálják, szükséges-e népszavazást rendezni (ez akkor kötelező, ha az ország szuverenitása érintett). Itt is kellemetlen emlékeket ébreszt a referendum: 1992-ben a dánok elvetették a maastrichti EU-alapszerződést, amelyet csak egy évvel később sikerült nagy nehezen elfogadtatni.

Garantált az izgalom Írország esetében, ahol az alkotmány népszavazást ír elő az európai alapszerződés minden módosításánál. Az írekkel is akadt már gondja az EU-nak: 2001-ben a nizzai alapszerződésre mondtak nemet, és csak egy megismételt referendumon győztek az igen szavazatok.