Futballtörténelem a legritkább esetben jelenti be, hogy abbahagyja az edzősködést. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy - bármilyen világhódító is a labdarúgás - egyszemélyes futballtörténelem viszonylag kevés van.
Ötcsillagos történelem
A hivatalosan most visszavonuló Mario Lobo Zagallo az élő históriák egyike.
Brazília válogatottja ötször nyert világbajnoki címet - az utána következő legjobbnak még négyszer sem sikerült elhódítania az aranyérmet -, és Lobo, a hetvenhat éves "Öreg Farkas" mind az öt elsőségben szerepet játszott. A páratlan sorozatot szélsőként kezdte az 1958-as és az 1962-es vb-n, bizonyos Pelé mellett játszva a bal oldalon. Jó, Pelé a '62-es csoportmérkőzések során megsérült, de Amarildót sem kell szégyellni oly nagyon... (Már csak azért sem, mert a Garrincha, Didi, Joel, Amarildo, Zagallo összetételű Botafogo-csatárötösért - táncegyüttesért - az egész világ odavolt.)
Aztán szövetségi kapitányként folytatta. Annak a válogatottnak volt a szakvezetője 1970-ben, amelyet a World Soccer nemrégiben minden idők legragyogóbb futballcsapatának nyilvánított. Az az együttes a döntőben 4-1-re nyert a szintén világklasszis squadra azzurra ellen; el lehet képzelni...
A következő brazil vb-aranyéremre csaknem negyedszázadot kellett várni, de Zagallo akkor sem maradt el: 1994-ben a tanácsadója volt Carlos Alberto Parreirának, a diadalmas sárga mezesek szakvezetőjének. Csakúgy, mint 2002-ben Luiz Felipe Scolarinak, hogy meglegyen a csillagos ötös...
Az 1998-as vb-ezüst, valamint az 1974-es negyedik hely (egyaránt szövetségi kapitányként) már-már szégyenfolt a pályafutásában, de ezt azért ne vegyék komolyan. Az viszont tény: azokból, akikkel együtt játszott, és akiket irányított, utolérhetetlen világválogatottakat lehetne összeállítani. Mit szólnak ehhez: Gilmar - Cafu, Luis Pereira, Francisco Marinho, Roberto Carlos - Clodoaldo, Gerson, Rivellino - Garrincha, Ronaldo, Pelé? Vagy ehhez: Taffarel - Carlos Alberto, Bellini, Nilton Santos - Zito, Didi, Dirceu, Ronaldinho, Leonardo - Jairzinho, Romario? Itt egy harmadik csapat is, hogy ne maradjon ki senki (dehogynem marad...): Marcos - Djalma Santos, Mauro, Branco - Dunga, Kaká, Ze Roberto, Rivaldo, Junior - Tostao, Vava.
S mindannyiuk közül - a kontinuitást tekintve - Zagallo a legnagyobb. Harminchatszor volt válogatott, 125-ször szövetségi kapitány, és további 122 alkalommal ült a szakvezető mellett a kispadon. Ez együtt 283 meccs, és nem éppen akárhol.
Mondom, előttünk a történelem...
