Kimutatható-e a honfoglalás kori csontokban a bejövő magyarok genetikai mintája, s ha igen, annak milyen a kapcsolata a jelenleg élőkével? - többek között erre a kérdésre kereste a választ a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézete. A közös kutatás során tíz magyarországi X-XI. századi temetőt tártak fel, köztük klasszikus honfoglalás kori temetkezési helyeket és a honfoglalás előtt már itt élő népek "köznépi" temetőit. Munkájuk lényegesen eltér a hasonló programot felvállaló Czeizel Endre vezette korábbi vizsgálatoktól. A szegediek éppen a honfoglalás kori csontok elemzésével jutottak új információkhoz. Az ezeréves minták mellett a mai genetikai állományt is vizsgálták. Összesen 110 csontvázat vizsgáltak meg, ám mindössze 27-ből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Összehasonlításként 250 mai magyar, illetve Korondon élő székely hajszálaiból is DNS-mintát vettek. A kutatók egyrészt a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgálták, az apai öröklődést az Y-kromoszóma segítségével kutatták.

A honfoglalás előtti köznépi temetőkből nyert úgynevezett mitokondriális DNS a nyugat-európai populációra jellemző genetikai képet adja. A honfoglalóknál viszont ettől eltérő, kimutathatóan ázsiai eredetű genetikai bélyegeket és délkelet-európai jellegzetességeket találtak. Az Y-kromoszóma vizsgálatával is sikerült a honfoglalóknál kifejezetten az ázsiai hatást tükröző, uráli eredetű genetikai bélyeget azonosítani.

"A mai finnugor népeknél nagy százalékban fordul elő ez a bélyeg, szemben a mai magyar és székely férfiakkal: a 250 vizsgált minta közül mindössze egyben, egy székelyénél találtuk meg ezt" - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy a vizsgált honfoglalás kori csontok felénél ugyanakkor megtalálható az uráli eredetű Y-kromoszomális bélyeg. Raskó István szerint ez az eredmény bizonyos értelemben alátámasztja a honfoglalók ázsiai eredetét.

A ma élő székelyek Y-kromoszómájában egy tipikusan közép-ázsiai eredetű bélyeget is találtak. A magyar és székely populáció rendelkezik továbbá egy anatóliai - törökországi - eredetű Y-kromoszomális genetikai bélyeggel is. Ez a Balkánról került Európába, azonban e bélyeg előfordulási gyakorisága a ma élő magyarságnál és a székelyeknél magasabb, mint a többi európai népnél.

Egyértelmű, hogy a ma élő magyarok és székelyek genetikai állománya alapvetően a köznépi temetőkben talált mintákhoz hasonlít, semmint a honfoglaló magyarokéhoz. Ennek oka, hogy a kisszámú honfoglaló népcsoport egy nagyobb létszámú őslakos közösségben - genetikai szempontból - felhígult. Némi túlzással: az eredeti uráli génkészlet helyére az európai lépett.