Két évtizede ez a legnagyobb tüntetés a junta ellen. A buddhista szerzetesek ötször egy kilométeres sorokban vezették a tüntetőket a megmozdulások hatodik napján, ismét a leghíresebb szentélyből, a Svedagon-pagodából a belváros felé, majd a Nemzeti Liga a Demokráciáért (LND) ellenzéki szervezet székhelyéhez meneteltek. Az LND vezetője, a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi az elmúlt 18 évből 12-öt házi őrizetben töltött. Az emigráns sajtó szerint a tüntetők körül kevés a rendőr, Suu Kyi házát viszont nagy erőkkel körülvették. A hivatalos sajtónak megtiltotta a junta, hogy a tüntetésről tudósítson.

Tegnap, helyi filmcsillagok mellett először tűntek fel a tömegben LND-s parlamenti képviselők. "Nagyon izgatott vagyok, de félek is" - mondta a felvonuláson egy tanár. "Az emberek körülvették a szerzeteseket, úgy védik őket" - mondta egy szemtanú a Reutersnek. A szerzetesek transzparenseket vittek: "Jobb életkörülményeket!", "Engedjék szabadon a politikai foglyokat!" - állt rajtuk. Eddig 218 embert vett őrizetbe a rendőrség, többségében LND-tagokat.

A tüntetéssorozatot az váltotta ki, hogy augusztusban duplájára emelték az üzemanyagárakat az amúgy is nyomorgó 53 milliós országban. Tegnap viszont már az egész katonai diktatúra ellen tüntettek. A szerzetesek egyik csoportja közölte: addig folytatják a békés tüntetéseket, amíg a junta megdől. - A szerzetesek napról napra bátrabbak lesznek, és a követeléseik politikailag egyre merészebbek - mondta a Reutersnek egy Rangunban élő diplomata. - Most már Aung San Suu Kyiról és a reformról van szó. Ráadásul a szerzeteseket a vezetésnek sokkal nehezebb megállítania, mint a hétköznapi embereket - tette hozzá.

A katonai junta egyelőre nem csapott le (ahogy 1988-ban tette a diáklázadás leverésekor, mikor 3000 embert öltek meg), bár Rangunban pánikkeltő hírek terjednek. Ezek szerint csak órák kérdése a vérengzés megkezdődése. A tábornokok egyébként épp a napokban tartják negyedévi megbeszélésüket a dzsungelben kialakított új fővárosukban, Naypyidaw-ban.

A tüntetők tiltakoztak tegnap az indiai olajminiszter látogatása ellen is, felszólítva Újdelhit, hogy ne részesítse előnyben a gazdasági érdekeket az emberi jogokkal szemben. A Suu Kyi nevével fémjelzett 1988-as demokratikus mozgalom leverése után a kilencvenes években India szorosabbra fűzte kapcsolatát Mianmarral, hogy ellensúlyozza Kínát, Rangun hagyományos támogatóját. Újdelhi és Peking most többek közt Mianmar olaj-, és gáztartalékaiért versengenek.

Pekingben dolgozó diplomaták úgy tartják: Kína egyelőre önmérsékletre inti a juntát. Peking a lassú reform és a megbékélés szükségességét próbálta megérttetni a háttérben a mianmari rezsimmel. Josef Silverstein, Burma-szakérő szerint Kínának nem áll érdekében (főleg nem az olimpia előtt), hogy polgárháborús helyzet alakuljon ki Mianmarban. Indiának szintén nem érdeke, hogy befektetéseit polgárháború söpörje el. Más elemzők viszont úgy tartják, a junta válasza azért késik, mert meglepte őket a tüntetések száma és mérete.

Az ellenzéki burmaiak abban bíznak, hogy (ellentétben '88-cal) most a világ figyel, hiszen képviselői összegyűltek New Yorkban az ENSZ-közgyűlésre, s a junta nem tehet meg akármit. A kompromiszszum viszont valószínűtlen. Mianmar ura, a 73 éves Than Shwe jelenlétében Suu Kyi nevét ki sem lehet mondani, anynyira gyűlöli a tábornok a Nobel-békedíjas asszonyt.

A ranguni Svedagon-pagoda előtt imádkoznak a kormányellenes tüntetésre induló szerzetesek