Az életnek tanulsz, nem az iskolának. A Coloradói Állami Egyetemen, Fort Collinsban megjelenő Rocky Mountain Collegian a múlt héten alig pár szavas „szerkesztőségi cikket” közölt.

Az eleje még rendben van: „Ezt sokkold!” Az utalás a John Kerrynek kissé hosszúra nyúlt kérdést feltevő, ezért a szótól megfosztott, végül pedig elektromos sokkolóval (taser) „ártalmatlanná tett” floridai egyetemistára vonatkozott. (A diák kiáltása: Don’t taser me, bro! – Ne sokkolj, tesó! – napokon belül népszerű pólófelirattá vált.)



A botrányt a felvezetést követő, két négybetűs, vastag címsorba szedett szó váltotta ki: Fuck Bush! (Műfordításban: Bush menjen a p...ba!) – Az írás a lap szerkesztőinek nézeteit fejezi ki – tudatta alább egy rövid bejegyzés. Naná. Ezért tették be a véleményoldal tetejére. Még csak azt sem mondhatja senki, hogy véleményükkel egyedül lennének. Amerikaiak ezrei teszik ki a kocsijukra azokat a matricákat, amelyek különböző tanácsokat adnak az elnöknek arra vonatkozóan, hogy mit csináljon, ha van öt perc szabadideje. A kérdés csak az, hogy muszáj-e a lapban minden véleményt abban a formában közölni, ahogy elsőként az eszünkbe jut.

A Collegian szerkesztője, David McSwane szerint hét diákszerkesztő órákon keresztül vitatkozott erről. Végül arra jutottak, hogy a két négybetűs szó minden cikknél pontosabban fejezi ki a szólásszabadságról vallott nézeteiket.

Ha a diáklap az oktatási folyamat része, most elérte célját. Az egyetem könyvesboltja azonnal megvonta hirdetését a laptól, amely órák alatt 30 ezer dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Emiatt néhány alkalmazottnak csökkenteni kell a fizetését.

Az egyetem a szabályzat – no meg az amerikai alkotmány legelső, a szólás- és vallásszabadságra vonatkozó kiegészítése – miatt semmilyen formában nem cenzúrázhatja az újságot, ám szerkesztőjét elmozdíthatja. Ezen most gondolkoznak, kedden este a Diákkommunikációs Tanács (Board of Student Communication) ülésén talán döntés is születik.

McSwane azt ígéri, a testület előtt is őszinte lesz: nem az volt a céljuk, hogy egyesekben visszatetszést keltsenek, hanem az, hogy a diákok beszéljenek a szólásszabadságról.