Kritikus kerekezők
A Pázmány Péter sétányt az autómentes napon, szombat délután két órától özönlötték el a bringások, és nem sokkal később sikerült legalább innen elterelni a forgalmat. Egy ideig csak az ELTE előtt gyülekeztek, néhány százan lehettek, de a hangulat ismét egy jó kedvű Critical Mass - Kritikus Tömeg - kerékpáros felvonulást ígért. A városban rekedt autósok csak a türelmükben bízhattak, hiszen a forgalmat irányító rendőrök ezúttal sem tudtak túl sokat a továbbiakról, például arról, hogy a várakozók mikor kapcsolhatnak végre sebességbe.
A háromszáz zöld pólós szervező és vezetőjük, Sinka Károly arra számított, hogy egy minden eddiginél nagyobb pedálozó tömeget kell majd kordában tartaniuk. A biciklis körökben Sinyaként ismert srác több mint ötvenezer embert várt a felvonulásra. Ha a kerékpármozgalmárt a Critical Mass céljairól és követeléseiről kérdezzük, értetlenül néz, és csak annyit válaszol: ők maguk a cél és a petíció egyben. Pusztán a közösségi élményért és a környezetbarát közlekedési mód népszerűsítéséért tekerik végig a várost - az idén már másodszor.
A három óra után már végeláthatatlan bringás csapat túlnyomórészt fiatalokból áll. A Petőfi híd lábánál vérprofi mountain bike-osok cserélnek tapasztalatot, másutt elegáns retrógépeket látni, sokan hódolnak az egykerekűeknek, és akadnak, akik talán csak erre az alkalomra ásták elő a pincéből a papa rozsdás versenykerékpárját.
A tekeréshez ez is elég, nem a bicikli értéke számít - okosít ki egy huszonéves srácokból álló társaság -, az sem érdekes, mikor érnek célba. Az emberek ismerkedni akarnak, és végre egy olyan tömegrendezvényt, amiben nincs semmi vállalhatatlan vagy megosztó.
A menet négy óra után lassan elindul - az őket kísérő nevetésből, kerékpár-ciripelésből gyúrt neszek csak ritkán keverednek szervezői dudaszóval. A Critical Mass a Budai alsó rakparton indul várost hódítani. A jókedvű embermaszsza útba ejti az Alagutat, mindenki kiabálhat egy jót, mielőtt átmegy a Lánchídon, hogy kerekezzen egyet a hétköznapokon az autóktól veszélyes Belvárosban.
Ott egy másik tömeggel találkoznak. Az tényleg kritikus, de náluk zajosabb és az egy főre jutó károsanyag-kibocsátás sem kevés. A motorosok is szombaton demonstráltak.
Az Rrace Mono nevű érdekvédelmi szervezet éppen az autómentes napra hirdette a kérdőív kitöltésével egybekötött összejövetelt, és mivel a Hungaroring parkolójában nem adtak nekik helyet, először a Dózsa György út Felvonulási térrel párhuzamos szakaszán parkolva, majd a városban végigvonulva hívták fel a figyelmet arra, hogy közösségük egységes, képesek kulturáltan gyülekezni. Ők nem csupán a motorozás népszerűsítéséért küzdenek. A szervezet azt szeretné elérni, hogy változtassák meg a motorosokat hátrányosan érintő KRESZ-szabályokat, és csökkentsék a teljesítményalapú gépjárműadót, ami elsősorban a motorkerékpár-tulajdonosok pénztárcáját terhelte meg.
A dübörgő menet több helyen is összefut a bringásokkal. A Petőfi hídnál az induláskor, a Roosevelt téren pedig menet közben nézhetik egymást. Míg a pedálozók csengetéssel ünneplik az együttlétet, addig néhány motoros teljes gázt ad és a kipufogó durrogtatásával akarja elérni, hogy elfogadják szenvedélyét. Az Rrace demonstrációja a Budaörsi útnál ér véget, ahol szétszéled a csapat.
Közben a Critical Mass lassan átfogta az egész várost, így egyre több kereszteződésben türelmetlenkedtek az autósok. Amikor másfél órával az indulás után az első kerékpárosok befutottak a városligeti Nagyrétre, néhányan még az Alagútban tekertek. Sinya harmincötezer bringásról beszél, majd fél hét után belekiabálja a mikrofonba: emelés.
Az egyetlen délután alatt egységessé vált társaság a feje fölé lendíti biciklijét. A Nagyréten a küllők végtelenje mered az ég felé.
