A test boltja
A Body Shop elsőrangú üzlet volt. Anita Roddick 4000 font hitelből alapította, és saját részét utóbb 118 millió fontért adta el, miután tisztes haszonnal tőzsdére vitte, s végig jelentős nyereséggel üzemeltette. Közben pedig megmutatta, hogyan lehet természetes alapanyagokból, környezetkímélő csomagolást alkalmazva jó terméket létrehozni úgy, hogy közben senkinek ne kelljen szenvedést okozni, még állatoknak sem. Anita megmutatta azt is, hogy a kozmetikai iparnak a vásárlókat sem kell azzal kínoznia, hogy teljesíthetetlen szépségideált állít eléjük. A Body Shop a csontsovány, kokainfüggő műszépségek helyett a test természetes ápolásának, kényeztetésének, a fizikai és lelki harmónia megteremtésének segédeszközeit, valamint a belső és külső harmóniára való törekvés értékvilágát kínálta. A Body Shop ma 2000 bolttal szerte a világon a L'Oreal-csoport tagja és - a kezdeti szkepszis ellenére - a nagy mogul vállalati kultúrájának formálója. Nem pedig felelős bokréta a felelőtlenség kalapján.
Amikor a hetvenes évek végén a Body Shop egy kis vidéki angol garázsban megszületett, az üzlet és a társadalmi értékek világát kínai fal választotta el egymástól. Az üzlet világának alakítói Milton Friedman - a szintén közelmúltban elhunyt amerikai közgazdász - gondolatait vallották az üzlet szereplőinek felelősségéről. Friedman szerint az üzletember kizárólagos felelőssége a profit termelése és a tulajdonosok pénzügyi elvárásainak teljesítése, s a pénzéből aztán siker esetén önként adhat olyanoknak, akiknek vágyai és szakértelme a társadalom világának jobbítását célozza. Időközben sokat változott a világ, és legfőképpen megváltozott az üzlet szerepe, jelentősége, ahogyan - a globális kapitalizmus társadalomformáló ereje okán - megváltozott az üzleti világgal kapcsolatos társadalmi elvárás is.
A vállalatra ma már nem transzmissziós szíjként tekintünk a tulajdonosok és a fogyasztók között annak érdekében, hogy a fogyasztók javakhoz és szolgáltatásokhoz, a tulajdonosok pedig haszonhoz jussanak. A vállalat egy komplex társadalmi hálózat befolyásos szereplője, melynek működése számos egyén és csoport életét befolyásolja, jelentős mértékben a még meg sem születettekét is. Ez a folyamat kétirányú, hiszen ugyanezen érintettek a vállalat működésére is jelentős hatással vannak: ők termelik a hasznot - munkavállalóként, fogyasztóként, tulajdonosként -, amiképpen ők adják az "engedélyt a működésre", szabályozóként a szó szoros értelmében, fontos ügyeket, eszméket képviselő csoportok, szervezetek képviselőiként átvitt, ám nem kevésbé meghatározó értelemben. Így a vállalatokat az érintettek bonyolult hálózata veszi körül, melyben a kommunikáció nem egyirányú, hanem sokszálú, és mindenki befolyásol mindenkit annak érdekében, hogy közösen részesüljenek a létrejött értékekből, és ezért "engedélyt adjanak a működésre".
Ez a változás épp Anita életében zajlott le. Mondhatnánk, hogy Anita Roddick megérezte az idők szavát, amikor az állatkísérletek elutasítása és a természetes anyagok használata mellett újrahasznosított és viszszaváltható üvegeket, újrapapírból készült csomagolóanyagokat használt, személyesen és cége képében is kampányolt fontos ügyek, az egészséges életmód, az AIDS terjedésének megakadályozása vagy a hajléktalanok támogatása mellett. Halálát egyszerre fájlalta az angol miniszterelnök és a Big Issue-nak - a londoni hajléktalanok lapjának - a főszerkesztője. Anita egyszerre volt az angol birodalom lovagja, Dame Roddick, és az elkötelezett, aktivista lelkek hercegnője. Valójában persze nem az idők szavát érezte meg, hanem elkötelezett és karizmatikus vezetőként teljesítményével, gondolataival, értékeinek képviseletével, identitásának vállalatvezetőként való megőrzésével ő "diktálta az idők szavát". Megmutatta, hogy a változást nemcsak elszenvedni, hanem irányítani is lehet.
Halála nem csupán múltja, hanem jövőbeli hiánya miatt is különösen fájdalmas. Mai világunk, a kései globális kapitalizmus világának kihívásaira - a természetes és az épített környezet romlására, a különböző kultúrák együttélésére, a szexuális identitások felszabadulására - még csak keressük a válaszokat. Fontos fejlemény, hogy a válaszokat nem csupán a politika világában lehet és érdemes keresni, hanem a hétköznapi életvilágunkat leginkább meghatározó globális üzletnek, a fogyasztás rendjének a világában is.
Miközben a vállalati felelősségvállalás kevesek elkötelezettségéből az üzleti működés "mainstreamjének" részévé vált, egyre újabb és élesebb problémák tárultak fel. Az ellentmondásokat még kimondani is kevesen merik. Felháborítónak tartjuk, hogy Kínában, Bangladesben, Indiában, vagy Kőbánya pincéiben az ipari forradalom dickensi világának majdnem rabszolgasorban dolgozók termelik meg a nyugati világ által vásárolt világmárkák termékeit; de az a gondolat, hogy mindez a mi, nyugatinak nevezett életszínvonalunk növelését szolgálja és így a mi felelősségünk is, hasonló felháborodást okoz. Az pedig, hogy a munkavállalók tisztességes megfizetése, a megfelelő munkakörülmények, a környezet kizsákmányolásának csökkentése pénzbe kerül, melyet a tulajdonosok mellett a fogyasztóknak is meg kell fizetniük - TGM szavajárásával -, piha.
Ez - akárcsak a környezet rombolása, a munkavállalók kizsákmányolása, a vezetők aránytalan javadalmazása, az átláthatatlan és sokszor tisztességtelen működés - nemcsak tőlünk távol zajlik, hanem a mi kis hazánkban s környékén is: a szakszervezetet ellehetetlenítő Suzukiban, a Hankooknál, a romlott húst áruló Auchanban, az állami mentőövet magára rántó Molban - sorolhatnánk a példákat. A hasznot érintettként szívesen lefölözzük, de a felelősségben nem osztozunk, társadalmi értékeink árát megfizetni nem vagyunk hajlandóak.
Ma a globális üzleti világban a legnagyobb kihívás a társadalmi felelősségvállalás menedzselése. Amit Roddick személyesen és ösztönösen csinált, ma már a vállalatirányítás részévé vált: tervezett folyamatokat igénylő tevékenység, a marketinghez, a munkaügyhöz, a beszerzési lánchoz hasonlóan. Magyarországon - a tizenkilencedik századi ősmarxizmus problémavilágát a Greenpeace huszonegyedik századi aktivizmusával ötvözni kívánó, idejétmúlt, de releváns gondolatait tekintélyt parancsoló intellektuális elkötelezettséggel és mélységgel képviselő - Tamás Gáspár Miklós kivételével alig akad valaki, aki e kérdésekről írna, beszélne. Pedig fontos volna. A gazdaság globális, a kultúra, az üzleti és a fogyasztói környezet, az érintetti háló és annak problémavilága - helyi. Vagyis minden üzleti közösségnek magának kell feltennie a kérdéseket, keresni a válaszokat és átalakítani üzleti működését. A magyar gazdaság versenyképessége jelentős mértékben azon is múlik, hogy a magyar gazdaság és társadalom - vezetők, munkavállalók, civilek, újságírók - megértik-e a ma kihívását. A huszadik század utolsó harmadának menedzsmentjelszava a marketingvezérelt vállalat volt. Nem nehéz megjósolni: a huszonegyedik század sikeres vállalatai Anita Roddick Body Shopjának felelősségvezérelt vállalati modelljét fogják másolni.
A szerző stratégiai tanácsadó
