Ahogy hallom, ebből nem lesz semmi. Mert rábízták az egyetemekre. Az ő döntésük, hogy beszedik-e mindenkitől a tandíjat, vagy adnak kedvezményt. Az egyetemek meg pénzéhesek. Illetve: nincs pénzük. Ezért mindenki fizet. Ez pedig nagy baj. Kizárja a motivációt, a versenyt, megfertőzi az egyetemi légkört. ("Kit érdekel, hogy jó vagy rossz vagyok, adják azt a jegyet - mindegy milyet: ki nézi azt a diploma után?")

Eredetileg úgy volt, hogy a tehetséget ápolni kell. Meg hogy ez az egyetlen kitörési pont. A tudástársadalom felnövesztése. Most ezzel mi van? Hivatalos helyen azt mondják, hogy ez a kedvezmény eredetileg is csak lehetőség volt, hogy az intézményekre bízták, adnak, vagy nem adnak. De vajon nem lehetett előre tudni, hogy ebben az alulfinanszírozott rendszerben a többség nem fog lemondani egyetlen fillér bevételről sem? (Bocsánat, ha túlzok: lehet, hogy vannak jövőben gondolkozó rektorok, vezetők, helybeliek, akiknél nem így lesz. Sokan biztos nincsenek.)

Szerintem a tehetség támogatása, a kitűnőek motiválása nem egyetemi ügy. Állami prioritás. Mindig is az volt. Hisz a jövőnkről szól. Vagyis: azért hagyják ott a tandíjat az egyetemeken, hogy azok - cserébe - támogassák a kitűnőket, a szegényeket, a tehetségeseket. Ez a mostani törvény viszont szabad kezet ad az intézményeknek. Ami áldemokrácia. És csak galiba lehet belőle.

Egy törvényt át lehet írni, egy téves intézkedést vissza lehet vonni. (Volt már rá példa.), Most is így kellene.

Mindenki jól járna.

A szerző esztéta