A reformszerződés tervezetének megszületéséig az Európai Közösség korábbi szerződései a gazdaság- és monetáris politika, valamint a versenypolitika összehangolását tekintették a legfontosabbnak. Az Európai Közösség létrehozásának fő célja az európai piacok összehangolása volt. A szerző által számon kért foglalkoztatás- és a szociálpolitika területén megfogalmazott célkitűzések csak kiegészítő szerepet játszottak, ami azt jelenti, hogy tagállami hatáskörben maradtak.

A szerző állításával ellentétben a reformszerződés tervezete ehhez képest előrelépést jelent egy szociális unió irányába, és lényegesen nagyobb hangsúlyt helyez a szociális területeken fennálló felelősségekre és feladatokra. A tervezet fő célkitűzése szerint: "Az EU tevékenyen előmozdítja Európa fenntartható fejlődését, amelynek alapja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és az árstabilitás, egy magas versenyképességgel rendelkező, a teljes foglalkoztatás és a szociális haladás irányába mutató szociális piacgazdaság, továbbá a környezet minőségének megőrzése és védelme". A tervezet azt is leszögezi, hogy "az unió küzd a szociális kirekesztés és a diszkrimináció ellen, ösztönzi és előmozdítja a szociális igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak egyenjogúságát, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét." A szerző aggódik, hogy a Fidesz miként tud azonosulni az új szerződés szövegével. A fenti szöveg tükrében én úgy látom, a kérdés az, hogy vajon mit szól ehhez az MSZP? Hogyan kívánja feloldani az ellentmondást a kormányzati politika és az Európai Unió új reformszerződése között?

Ami a közszolgáltatásokat, pl. az oktatást és az egészségügyet illeti, a reformszerződés tervezete nem hoz változást a korábbi uniós szabályozáshoz képest. A fogyasztók eltérő igényeire, a földrajzi, szociális és kulturális különbségekre tekintettel a közszolgáltatások megszervezése a jövőben is a tagállamok felelőssége. Ugyankkor közös európai értékként fogalmazza meg a tervezet a magas szintű minőség, biztonság és hozzáférés szavatolását és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepének fenntartását.

A szerzővel ellentétben én úgy látom, hogy a Gyurcsány-kormány oktatás-, egészségügyi és társadalombiztosítási politikáját az európai reformszerződés semmilyen tekintetben nem szentesíti. Az Európai Unió alapszerződése sokféle társadalmi modell működését teszi lehetővé. Amit ma Magyarországon az MSZP-SZDSZ akar, az a kisebbségben lévő európai modell. A EU tagállamainak jelentős többsége nem azonosul a kormánykoalíció által favorizált, szélsőségesen antiszociális társadalmi berendezkedéssel. Egyet azonban az EU nem fog tenni: nem sérti a nemzeti szuverenitást, tehát nem "szól bele" abba, ami a magyar kormány és a magyar Országgyűlés kompetenciájába tartozik.

Az Alapvető Jogok Chartája tekintetében a szerző szintén rossz következtetésre jut. Az Alkotmány világosan kimondja, hogy a charta a tagállamok számára jogilag kötelező erővel fog bírni, kivéve az Egyesült Királyságot. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió állampolgárai a chartában foglalt alapvető - köztük szociális - jogoknak az EU intézményei általi biztosítását a nemzeti bíróság előtt is kikényszeríthetik ezen jogok megsértőivel szemben.

A reformszerződés tervezett szövegének ismeretében világos, hogy a magyar kormány szembemegy az abban megfogalmazott közös európai célokkal és értékekkel. Európa az ellenkező irányba halad, mint a kormány. A Fidesz továbbra is támogatja a tervezetben megfogalmazott gondolatokat. Simó Endre pontatlan és téves érvek alapján jutott helyes végkövetkeztetésre, de ez még mindig jobb, mintha a végkövetkeztetés is helytelen lenne...

A szerző az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának tagja (Fidesz), az Európai Konvent volt tagja