Annak jó oka van, hogy programjait miért korlátozza New York-ra: az ENSZ Közgyűlésre szóló vízuma csak a Manhattan középpontjának tekintett Columbus Circle 25 mérföldes (40 kilométeres) körzetére vonatkozik. Még oda se teljesen. New York rendőrfőnöke például megtiltotta, hogy az iráni elnök a 2001 szeptember 11-én lerombolt Világkereskedelmi Központhoz menjen. Ahmadinezsad a CBS televízió által Teheránban felvett, lapzártánk után sugárzott interjúban azt mondta, nem fog ragaszkodni a programhoz. Zsidó szervezetek így is demonstrációkat hirdettek meg a holokausztot tagadó és Izraelnek a térképről való eltüntetésére felszólító elnök látogatása ellen.

A Columbia Egyetemen szigorú biztonsági rendszabályokat léptettek életbe, és megtiltották a hangosító berendezések használatát. Az iráni államfőt az egyetem elnöke fogja bemutatni – Lee Bollinger korábban többször tiltakozott Teherán politikája ellen, és csatlakozott az Iránban elhallgatott professzorokat támogató kampányhoz. Az egyetem kuratóriumának elnöke, William Campbell szintén támogatja a népszerűtlen vendég meghívását. – Lényeges dékánjainknak és tanári karunknak a diákok számára kihívást jelentő és ellentmondásokat rejtő programok szervezésére irányuló szabadsága, amely erőteljes példát szolgáltat a világnak az amerikai egyetemek és a társadalom erejéről – nyilatkozta a New York Times-nak. Két republikánus elnökjelölt, John McCain szenátor és Mitt Romney volt kormányzó ugyanakkor bírálták az egyetemet, amiért olyan embert hív meg, aki felelős az Irakban amerikai katonákat gyilkoló és megnyomorító bombamerényletekért. Malcolm Hoenlein, a Nagyobb Amerikai Zsidó Szervezetek Elnöki Konferenciájának ügyvezető elnöke szerint az Ahmedinezsadnak adott szószék az Iránban üldözött oktatók és diákok ügyének elárulása. – Nem olyan ember, akit civilizált társadalomban vendégül kéne látni – mondta az iráni elnökről.

Az egyetemek autonómiájával járó meghívási szabadság viszonylag új, legfeljebb száz évre visszatekintő tradíció. A 60-as években komoly botrányokat váltott ki, amikor az eszmék és érvek ütköztetése jegyében amerikai nácikat és más, erőszakot hirdető csoportok képviselőit hívták meg az egyetemekre. Új fejlemény, hogy az internetnek köszönhetően pro és kontra jelentős erők mozdulnak meg. A gyorsan és hatékonyan szervezett kampányokkal a pénztárcájukon keresztül próbálják befolyásolni az egyetemeket: az adományok visszatartásával való fenyegetés olykor minden tüntetésnél hatásosabb. Az Amerikai Egyetemi Professzorok Egyesülete Ahmedinezsad esetétől függetlenül arra szólította fel az egyetemeket, hogy ne engedjenek a külső nyomásnak. – Nagyon meg lennék lepve, ha Ahmedinezsad hétfői fellépésének eredményeként a Columbia közössége ne tanulna sokkal többet arról, mi a baj a mai Iránnal, mint amennyit valaha megtudhatna, ha elutasítanák az elnököt – mondta Robert O’Neil, a Wisconsini és a Virginiai Egyetem volt elnöke, a felsőoktatási szólásszabadság egyik vezető amerikai szakértője. Harvey Silverglate jogvédő ügyvéd szerint a múlt század 30-as éveiben az amerikaiaknak nem volt elég személyes élményük a nácikról, ami megbosszulta magát. Henry Kissinger volt külügyminiszter egy vasárnap délelőtti tévéműsorban elítélte, a Columbián is tanító Zbignew Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó ellenben támogatásáról biztosította Ahmedinezsad meghívását.
Az iráni elnök látogatása kapcsán a lapok emlékeztetnek Richard Nixon és Nyikita Hruscsov 1959-es moszkvai vitájára, amelyet a közvélemény szemében az amerikai alelnök nyert.



 A Szokolnyiki parkban rendezett kiállítás megnyitóján a két politikus a tipikus amerikai otthonban akkor már mindennapos hűtőszekrényen és mosógépen – közvetve a két társadalmi berendezkedés vívmányain – vitatkozott össze, és kölcsönösen ragaszkodtak hozzá, hogy szavaikat a másik országban is megismerhessék az emberek.

(Washingtoni tudósítónktól)

Ahmadinezsad beszél