Kikerülünk abból a méltatlan karanténból, amelybe a kegyetlen évszázadok megpróbáltatásai szorítottak bennünket a történelem igazságtalanságai által.

Letették a sarokra a szelektív hulladékgyűjtő konténereket! Egy kéket, ebbe kell gyűjteni a papírt. Egy szürkét, ebben landol majd a fémhulladék. Egy sárgát a műanyagnak, egy fehéret a fehér üvegnek, és egy zöldet a színes üvegnek.

Így első pillantásra talán kissé bonyolultnak tűnhet ez a szelektív hulladékgyűjtés. Izgulok is egy kicsit, vajon a környék lakói meg tudják-e jól jegyezni, hogy mit, hová? Szerencsére a konténerekre rá van írva, hogy mire szolgálnak, így feltehető, hogy nem lesz kavarodás. De tudják, hogy van ez! A parkban is ki van írva, hogy Fűre lépni tilos!, de az emberek csak azért tartják be a szabályokat, mert nincs fű a parkban, sose volt egy szál se. (A táblá-
kat is csak azért tették ki, mert ha már megrendelték,
és legyártották őket, ne porosodjanak egy raktár mélyén valahol.)

Este mindjárt el is kezdtem a szelektív gyűjtést, és gyűjtöttem 1 db borosüveget (színes), 2 db sörös dobozt (német) és egy darab vodkásüveget (orosz, fehér). Elégedetten tértem nyugovóra, csak azt sajnáltam, hogy a hányásnak nem raktak ki külön konténert. Majd beadom az ötletet újításként...

Jól telt a szelektív hulladéksziget első éjszakája. Reggel az emberek a hajléktalanszállóról jövet meg-megálltak egy pillanatra a konténereknél, megfogdosták őket, mintha csak meg akarnának győződni arról, hogy valóságosak-e, bekukkantottak a lyukakon, hogy gyűlt-e valami az éjszaka folyamán. Hiába, az emberi kíváncsiság már csak ilyen!

Alkonyattájt pedig a környék lakói a konténerek köré gyűltek a szokásos esti
trécselésre. Kovács vitte szót a harmadikról. Ő már külföldön is járt, úgyhogy ismeri a dörgést. Elmondta például, hogy a hulladékkérdést
összetett problémaként kell kezelnünk nemcsak jele-
nünk, hanem jövőnk szempontjából is, ezért gondoskodnunk kell a települési szilárd hulladék korszerű, a szigorú EU-normáknak megfelelő ártalmatlanításáról és újrahasznosításáról. Tátott szájjal hallgattuk.

Utána piáltunk egy jót, de szelektíven: kinek a pálinka, kinek a sör, kinek a denaturált szesz. Felvetettem a hányás-konténer ötletét is. Az emberek egészen belelkesedtek. De azon még egy kicsit dolgoznom kell, hogyan lehet szelektíven hányni a későbbi újrahasznosítás szempontjait is figyelembe véve.

Ahogy telnek a napok, egyre inkább bebizonyosodik, mennyire hasznos nekünk a szelektív hulladékgyűjtő sziget. Ha megkérdezi például valaki, hogy merre találja a Kapca utcát, akkor csak anynyit kell neki mondani, hogy menjen el a színes konténerekig, és ott forduljon balra! Ezzel baromira leegyszerűsödtek a dolgok.

Észrevettük azt is, mennyire kiválóan lehet támaszkodni a konténerekre italozás közben. Ezért nagyon hasznosak. És a következő körnél újra lehet támaszkodni, tehát újra hasznosak. Ezt hívják újrahasznosításnak. Sőt! Néhány nap múlva nyilvánvalóvá vált, hogy az embermagas konténersor remekül takar, ezért a fél utca mögéjük jár pisálni. De szarni mindenki szigorúan hazamegy, vagy visszatartja, mert Európában vagyunk, vagy mi a szösz!

Így telnek hát a napjaink a mi kis utcácskánkban, a történelem szelektív szemétdombján.