A nyugdíjpénztárak által eddig elért viszonylag alacsony hozamokat a szakértők többsége a túlzottan óvatos befektetési politika számlájára írta. A nemzetközi tapasztalatok tanúsága szerint ugyanis hosszabb távú befektetéseknél a józan kockázatvállalás kifizetődik. Részben ez az indoka a törvénymódosításnak, amely 2009-től kötelezővé teszi a magánpénztáraknál, hogy az egységes befektetési politika helyett a tagoknak három - eltérő kockázatú - vagyonkezelési lehetőség közötti választást kínáljanak fel.

A nagyobb kockázatú - több részvényt tartalmazó - befektetési csomagok előnyét igazolják az OTP magánpénztár számításai is, amelyeket tegnap annak alátámasztásaként mutattak be, hogy miért döntöttek a választható portfóliós rendszer korábbi bevezetése mellett. Az ő adataik szerint a klasszikus összetételű - 95 százalékban állampapírt tartalmazó - befektetések az elmúlt tíz év átlagában évi két százalékkal alacsonyabb hozamot produkáltak, mint a - 60 százalékban részvényt és egyéb kockázatosabb befektetést tartalmazó - növekedési portfóliók. A tagokat már júniusban tájékoztatták a választás lehetőségéről, kérve, hogy december elsejéig jelezzenek vissza. Eddig 53 ezren ezt meg is tették. Aki nem választ, annak megtakarítása automatikusan az életkorának megfelelő vagyonkezelési csoportba kerül.

A választható portfóliós rendszer beválásának feltétele azonban, hogy a tagok befizetései a lehető legrövidebb időn belül a számlájukra kerüljenek. Információink szerint viszont az év elején indult központi bevallás még korántsem működik olajozottan. Az idei tagdíjak 80-90 százaléka van függő számlán, tehát a pénztárak ezeket a befizetéseket még nem tudták "beazonosítani". Nagy Csaba ügyvezető igazgató a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta: emiatt kár egyelőre a tagokat nem éri, és januárig minden bizonnyal az adóhivatalnál is bejáratódik a pénztárak számára is kezelhető mechanizmus.