Normális, nem első terhesség, jól haladó szülés, közeli kórház - a komplikáció hirtelen lépett fel. Kérdés, hogy kórházban megmenthették volna-e a gyermeket. Rosszul döntött-e a nő, hogy az otthon szülést választotta? Igazolja-e ez az eset, hogy az otthon szülés veszélyesebb a kórházinál? Hibázott-e a jelen lévő orvos, bába? Ezekre a kérdésekre a konkrét ügy ismerete nélkül nem válaszolhatunk: közigazgatási eljárásban dől el, indul-e újabb eljárás az édesanya és a szülésnél jelen lévő segítők ellen. (Feltehetően igen.)

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium vezetője azonnal felelőtlennek nevezte Geréb Ágnest, amiért úgy nyilatkozott: kórházban is meghalhatott volna a kisbaba. Szabó István szerint a kórházban rögtön tudták volna, milyen műfogásokat kell alkalmazni. A Népszabadságban Csákány M. György, szintén kamarai tag tovább sorolta azokat a hibákat, melyeket Geréb Ágnes elkövetett. Csákány, aki legelső (a kollégiummal feltehetően még nem egyeztetett) megszólalásában nagyon ritkának tartotta a vállelakadást, később már gyakorinak mondta azt, és úgy vélte: egy sima gátmetszéssel megmenthették volna a babát. Az RTL Klubnak ugyanő nyilatkozta, hogy kórházban évente átlagosan öt kisbaba hal meg vállelakadás miatt. Erről az öt kisbabáról soha nem hallottunk.

Habár Geréb Ágnessel egyik doktor sem beszélt, pontosan tudták, hogy az asszonynak fájásgyengesége volt, és hogy Geréb milyen műfogásokat nem alkalmazott. Üdítő ritkaság, hogy orvosok egymás eseteit csócsálják a nagy nyilvánosság előtt (vö.: orvosi titoktartás, szakmai szolidaritás, az elhunyt gyermek és hozzátartozói tisztelete). Kár, hogy az urak nem egymás dolgain, hanem a szerintük megengedhetetlen otthon szülés egyébként is félig üldözött képviselőin köszörülik a nyelvüket.

A több évtizedes klinikai és otthon szülési gyakorlattal rendelkező Geréb és munkatársai több ezer otthoni szülést kísértek már, és ez a második csecsemő, akit elveszítettek. Nő még nem halt meg velük, és nem volt sérült kisbaba sem. Tavaly a magyar kórházakban 17 újszülöttet nem tudtak megmenteni (a súlyos koraszülötteket nem számoljuk). Nem emlékszünk rá, hogy óriási, nyilvánosság előtt lefolytatott szakmai vita kerekedett volna ezekből az esetekből. Emellett évente perek sokasága indul szülészek ellen súlyos, oxigénhiányos állapot, sérülés és egyéb műhiba miatt.

Maguk a szülészek is panaszkodnak az ellenük induló, nagyszámú eljárásra, és a perek miatti fenyegetettséggel magyarázzák, hogy inkább egy-egy beavatkozás, mint annak kihagyása mellett döntenek.

Magyarországon évente mindössze pár száz kismama dönt az otthon szülés mellett. Otthon érzi magát biztonságban. Tart a kórháztól. Előző gyermeke szülésénél rossz tapasztalatai voltak. Szeretné, ha orvosa végig mellette lenne, akkor is, ha elhúzódik a szülés. Nem szeretné, hogy fölösleges beavatkozásokat végezzenek el rajta. Bár az elmúlt évszázadban normává vált kórházi szülés számtalan nő és gyermek életét mentette meg, a technikai vívmányok fokozatosan kiszorítják a természetes folyamatokat.

Az Egészségügyi Világszervezet egyik ajánlása épp ezért javasolja, hogy inkább szülésznők vezessék a szüléseket: ha orvos van a közelben, valószínűsíthető, hogy beavatkozik (rutinszerű burokrepesztés, fájásgyorsító bekötése, az indokoltnál gyakoribb császármetszés). Az egyik beavatkozás pedig hozza magával a másikat.

Habár az otthon szülés elvben nem tilos, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium úgy véli, a magzat érdekében az anyát nem illeti meg az otthon szülés joga, nem utasíthatja vissza a kórházi ellátást. Valamiért az amerikai szülészszervezet véleményére hivatkoznak, nem pedig az ettől eltérő, az otthont a szülés lehetséges helyének tekintő brit, holland vagy lengyel példákra. A kollégium 2002-es állásfoglalása szerint az otthon szülés nem támogatható, ehelyett a kórházakban kell családias hangulatot teremteni. Szerintük nincs olyan módszer, amellyel előre kiszűrhetők lennének a szülés során fellépő komplikációk.

Világos, hogy nem egészséges nő vagy magzat, illetve nem tökéletesen normális lefolyású terhesség esetén nem lehet otthon szülni. Az otthon szülésnél segédkező magyar bábák csak szigorú kritériumrendszer alapján engednek valakit otthon szülni: normális lefolyású, ellenőrzött terhesség, egészséges baba, közeli kórház, tárgyi és higiénés feltételek megléte a lakásban, egyhetes tanfolyamon való részvétel.

Sok egészséges várandós nem kíván kórházba menni, mert nem betegségként, hanem az élet részeként tekint várandósságára, és azt kívánja, hogy mások is így viszonyuljanak hozzá. Inkább aktívan akar szülni, mintsem hogy túlműszerezett környezetben passzívan alávesse magát a szülést levezénylő, főleg férfi orvosok parancsainak. Kontrollálni kívánja, mi történik körülötte. Bízni kíván a saját testében. Élni a jogaival. Szelíd világrajövetelt biztosítani gyermekének. És persze ha kell, kórházba menni, azonnal.

Az otthon szülésről szóló, egyik legátfogóbb észak-amerikai vizsgálat szerint egészséges, azaz alacsony terhességi kockázatú nők esetén a tervezett otthon szülések nem veszélyesebbek a kórháziaknál (ezt a kollégium egyik tagja is elismerte az m1 Este című műsorában). A bábák otthon kevesebb beavatkozást végeznek el, a szülés alatti és utáni gyermekhalálozás pedig ugyanolyan arányú volt az otthoni, mint a kórházi szülések esetében.

Más vizsgálatok szerint az otthoni szüléseknél kevesebb a gátrepedés, a fölösleges gátmetszés, a babák nem oxigénhiányosak, kevésbé sárgulnak be. Hollandiában, ahol harminc-negyven százalék közötti az otthon szülések aránya, az anyai és magzati halálozás alacsonyabb, mint Magyarországon. Tény, hogy ott az egész ellátórendszer felkészült erre: az állam a kórházi ellátás finanszírozását köti feltételekhez, és az otthonszülést támogatja automatikusan.

A kamara rosszallása nem csak nyilatkozatok szintjén érvényesül: ha kórházba kerül az otthon szülő, bár becsületesen ellátják, nem kímélik meg a megjegyzéseiktől. Ennél komolyabb hátrány azonban, hogy az otthon született babákhoz nemigen megy ki csecsemőorvos, komoly szervezés kell ahhoz, hogy a babát megvizsgáltassák. A vizsgálat az anyakönyvezéshez is szükséges: bohózatba illő jelenetekbe keveredik a frissen szült nő, ha az állammal is tudomásul akarja vetetni gyerekét. Egyes helyi ÁNTSZ-ek megszállottan hívogatják be a kismamákat, hogy kifaggassák őket, kik voltak jelen a szülésnél. Mivel ugyanis a szakmai kollégium ellenzi az otthon szülést, az ÁNTSZ nem ad ki erre engedélyt, az ebben közreműködők szabályt sértenek.

Ideje lenne rendezni a dolgot. Ezt szinte mindegyik egészségügyi miniszter megígérte már. Úgy tűnik, Horváth Ágnes most komolyan gondolja. A minisztérium közleménye szerint szabályozott körülmények között, ha nincs veszélyre utaló jel, "nem lehet elvitatni a szülő nőktől azt a jogot, hogy az otthon szülés mellett döntsenek".

Minden nőnek, aki szült már, és aki nem, fáj ennek az elakadt kisbabának az elvesztése.

Fölháborító, hogy az orvosszakma egyes képviselői ezt a tragédiát önös érdekeik érvényesítésére használják fel.

A szerző újságíró