Szavak, vezeklés

"A szavak, a magyar szavak a hatalom és lihegő kiszolgálói szájából nem azt jelentik, amit valaha jelentettek..." (...) "...A torz, megerőszakolt magyar nyelvezetben nincs hát jó és rossz, mert nem lehet, nincs bűn és erény, nincs helyes és helytelen, nincs igaz és hamis, nincs szép és csúnya. Nem csoda, ha a fél ország fuldoklik, mert így se beszélni, se szót érteni nem lehet." Ezt mondta Orbán Viktor a Hajógyári-szigeten, az őszödi beszéd kiszivárogtatásának egyéves évfordulójára emlékezve.

 

Így valóban nem lehet szót érteni. Nehéz szót érteni ugyanis akkor, ha például valaki a csodálatos, igenlő szívdobbanás szavunkat tagadásra használja. És "e torz, megerőszakolt magyar nyelvezetben" igenis van jó és rossz, van helyes és helytelen, van bűn meg erény. Csak néha - ahogy Márai írta - a drága szavak elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.

Bűn hazudni. Helytelen és bűnös dolog volt, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya minden eszközt bevetett - a hazugságot is - annak érdekében, hogy a kormányfő által elkerülhetetlennek tartott reformokat egy újabb ciklusban végigvigye. Erény ugyanakkor, hogy Gyurcsány Ferenc elismerte hazugságát. Mert hazugság, hogy nem ismerte el, hazugság, hogy a beismerés Balatonőszödhöz kötődik, és a kormányfő azt nem a nyilvánosságnak szánta. 2006. június 28-án, tehát a beszéd elhangzása után, de majd három hónappal a nyilvánosságra kerülése előtt a kormányfő azt mondta a Népszabadságban: "Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint..." (...) "...Nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét. És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna."

Mi ez, ha nem a beismerés? És akkor álljon itt egy újabb szép szó: vezeklés. Gyurcsány Ferenc ugyanis - bár lázas természete okán hol, ahogy az államfő is mondta, cinikusan, hol tűrően, de mindenképp az érzelmek teljes skáláján - vezekel a hazugságokért. Vezekelt tavaly szeptemberben, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének estéjén még nem a csőcselék vitte a prímet, hanem az elemi fölháborodás, és remélem, hogy tényleg hazudik, aki azt mondja, hogy nem vezeklés volt végignéznie, mit művel a csürhe másnaptól.

Vezekel-e Orbán Viktor? Vezekel-e, mert amikor kellett volna, nem mondott ki szavakat? Szép szó-e a bocsánat, azért, hogy - legyünk megengedők - nem lelte a megfelelő szavakat az MTV ostroma után? Szép szó-e az elnézés azért, mert a Fidesz jobb sorsra érdemes politikusait odarendelte a Kossuth térre beszédet mondani akkoriban, amikor a politikának nem lehetett volna ott és akkor helye, mert az események már nem bűnről, erényről szóltak, hanem vad indulatokról?

És nem hiányoznak-e Orbán Viktornak más szavak? Mondjuk: a megkönnyebbülés (ez is igen szép szó) annak láttán, hogy úgy tűnik, ez az ősz már nem az az ősz? Ha már igazságnál és hazugságnál tartunk: megkönnyebbült? A szívdobbanásáról már sokat tudunk - a valódi gondolatairól még mindig nagyon keveset. Pedig ehhez kellenének valódi, komoly, ki nem forgatható szavak, mert amit most tesz - álljon itt egy újabb szép és tiszta szó -, azt magyarul úgy mondjuk, hogy ködösítés.

És ezek csak szavak. Semmi közük ahhoz, hogy Gyurcsány milyen kormányfő. Az ugyanis már réges rég nem a szavakon múlik, és erre talán már ő is rájött. Orbánnak viszont most nincs más eszköze: ideje lenne újra megtalálnia a hiteles szavait. Azokat, amelyeket még nem erőszakolt meg és el sem csábított.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.