Így valóban nem lehet szót érteni. Nehéz szót érteni ugyanis akkor, ha például valaki a csodálatos, igenlő szívdobbanás szavunkat tagadásra használja. És "e torz, megerőszakolt magyar nyelvezetben" igenis van jó és rossz, van helyes és helytelen, van bűn meg erény. Csak néha - ahogy Márai írta - a drága szavak elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.

Bűn hazudni. Helytelen és bűnös dolog volt, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya minden eszközt bevetett - a hazugságot is - annak érdekében, hogy a kormányfő által elkerülhetetlennek tartott reformokat egy újabb ciklusban végigvigye. Erény ugyanakkor, hogy Gyurcsány Ferenc elismerte hazugságát. Mert hazugság, hogy nem ismerte el, hazugság, hogy a beismerés Balatonőszödhöz kötődik, és a kormányfő azt nem a nyilvánosságnak szánta. 2006. június 28-án, tehát a beszéd elhangzása után, de majd három hónappal a nyilvánosságra kerülése előtt a kormányfő azt mondta a Népszabadságban: "Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint..." (...) "...Nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét. És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna."

Mi ez, ha nem a beismerés? És akkor álljon itt egy újabb szép szó: vezeklés. Gyurcsány Ferenc ugyanis - bár lázas természete okán hol, ahogy az államfő is mondta, cinikusan, hol tűrően, de mindenképp az érzelmek teljes skáláján - vezekel a hazugságokért. Vezekelt tavaly szeptemberben, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének estéjén még nem a csőcselék vitte a prímet, hanem az elemi fölháborodás, és remélem, hogy tényleg hazudik, aki azt mondja, hogy nem vezeklés volt végignéznie, mit művel a csürhe másnaptól.

Vezekel-e Orbán Viktor? Vezekel-e, mert amikor kellett volna, nem mondott ki szavakat? Szép szó-e a bocsánat, azért, hogy - legyünk megengedők - nem lelte a megfelelő szavakat az MTV ostroma után? Szép szó-e az elnézés azért, mert a Fidesz jobb sorsra érdemes politikusait odarendelte a Kossuth térre beszédet mondani akkoriban, amikor a politikának nem lehetett volna ott és akkor helye, mert az események már nem bűnről, erényről szóltak, hanem vad indulatokról?

És nem hiányoznak-e Orbán Viktornak más szavak? Mondjuk: a megkönnyebbülés (ez is igen szép szó) annak láttán, hogy úgy tűnik, ez az ősz már nem az az ősz? Ha már igazságnál és hazugságnál tartunk: megkönnyebbült? A szívdobbanásáról már sokat tudunk - a valódi gondolatairól még mindig nagyon keveset. Pedig ehhez kellenének valódi, komoly, ki nem forgatható szavak, mert amit most tesz - álljon itt egy újabb szép és tiszta szó -, azt magyarul úgy mondjuk, hogy ködösítés.

És ezek csak szavak. Semmi közük ahhoz, hogy Gyurcsány milyen kormányfő. Az ugyanis már réges rég nem a szavakon múlik, és erre talán már ő is rájött. Orbánnak viszont most nincs más eszköze: ideje lenne újra megtalálnia a hiteles szavait. Azokat, amelyeket még nem erőszakolt meg és el sem csábított.