Némi kozmetikázás után fogadta el szerdán az Európai Bizottság az uniós energiaszektor versenyképességét és alacsonyabb fogyasztói árakat biztosítani hivatott “energiacsomagot”. Miután a megszellőztetett terv egyik kulcseleme, a termelés és a szolgáltatás infrastruktúrájának egymástól való elválasztása kilenc tagország – köztük Berlin és Párizs, a visegrádi négyekből pedig Pozsony – ellenkezését is kiváltotta, nem meglepő, hogy épp a német és a francia EU-biztos járt közben a javaslatcsomag némi felpuhításáért.

Brüsszel két opciót vázolt fel. Az egyiknek az értelmében vagy cégfeldarabolással, vagy pedig harmadik félnek történő eladással a hálózatot tulajdonosi szempontból leválasztanák. A mentőövnek bedobott másik lehetőség szerint elég lenne a hálózatot – vagyis a gázvezetékeket és nagyfeszültségű vezetékeket - piaci áron bérbe adni egy harmadik, semleges szereplőnek. Állami tulajdonlás esetén a megoldás az lehet, hogy legalább két külön minisztérium felügyelje a hálózatot, illetve a termelést birtokló céget.

Mindez csak Nyugat-Európában olyan óriáscéget érint, mint a német E.On, RWE, az olasz ENI vagy a francia EDF és Suez GDF. Az első szerdai reakciók egyikeként Christine Lagarde francia gazdasági miniszter bejelentette a nemzetgyűlési szakbizottság előtt, hogy kormánya minden eszközzel akadályozni fogja a szétválasztást, sőt a Brüsszelben nemkívánatosnak tartott aranyrészvényt is visszahozza – az egyébként a vezető belga áramszolgáltató, az Electrabel “franciásítását” is jelentő, 61 milliárd eurós - Suez GDF megafúzió kapcsán. A szétválasztás eddigi európai példái ellentmondásosak: a briteknél alacsonyabb árakat és versenyt eredményezett, a spanyoloknál nem. 

Az EU “energiacsomagja” közös európai szabályozót is javasol az ágazat határon átnyúló kérdéseinek felügyeletére. A terveket még a tagállamok tanácsának, illetve az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, mielőtt életbe léphet a jogszabály.

José Manuel Barroso európai bizottsági elnök javaslatot tett az unión kívüli befektetők szigorú ellenőrzésére is. – Meg kell nyitnunk a piacainkat, de nem lehetünk naivak – mondta. EU-jogszabály – amelynek kapcsán informálisan máris “Gazprom-záradékról” beszélnek – biztosítaná, hogy külső szereplő ne szerezhessen befolyást a termelés és a hálózat felett egyszerre. Szergej Kuprianov, a világ vezető gázexportőrének szóvivője Moszkvában máris bejelentette: a Gazprom szót kér az európai vitában. 

Az Európai Bizottság energiapiaci javaslatcsomagjának célját José Manuel Barroso elnök, Andris Piebalgs energiaügyi biztos és Neelie Kroes versenypolitikai biztos elsősorban az energiaszolgáltatók közötti „valódi választást”, a „tisztességesebb” árakat, a környezetszennyezés csökkentését illetve az ellátás biztonságát jelölte meg. Ám az eszközök olvastán jobbára egy Gazprom elleni védekezési stratégia rajzolódik ki. Hiába  hangsúlyozzák például a termelőszolgáltatók és a szállítók tulajdonosi szétválasztásának kötelezettségét, ha második lehetőségként mégsem teszik ezt kötelezővé, azzal a feltétellel, ha az ugyanahhoz a céghez tartozó szállító „valóban függetlenné” válik. 

A szétválasztásnak példája a Mol gázüzletágának eladása. A magyar energiacég a gáznagykereskedő és –tározó mellett eredetileg a szállítóhálózatot is piacra dobta. Ám az unió csak úgy engedélyezte az ügyletet, ha a szállítást más vásárolja meg. Így a szállítás megmaradt a Molnál, a többit pedig megvette az E.On.

A bizottság javaslata szerint, ha „unión kívüli vállalkozások jelentős érdekeltséget, meghatározó befolyást kívánnak szerezni egy uniós energiahálózat felett”, ugyanezeket a szétválasztási szabályokat kell betartaniuk. A Gazprom, amely Oroszországon belül egy kézben tartja a kitermelést, a szállítást és a kereskedelmet, az utóbbi években gyakorta hangoztatta uniós terjeszkedési szándékát. A felvetésre a Gazprom egyik illetékese lapunknak nemtetszését fejezte ki. A bizottság a különálló nemzeti energiarendszerek jobb együttműködését is ajánlja. Korábban nyilvánvalóvá vált, hogy akár gázhiány, akár nagyobb áramingadozások esetén nehéz az összehangolt válasz. A biztosok ezért, a tagállami energiahatóságok „együttműködésének elősegítése” érdekében egy olyan központi ügynökség létrehozását javasolják, amely hozhat jogilag kötelező döntéseket is. 

Kóka János gazdasági miniszter reakciójában jelezte: Budapest, amely energiaügyekben régóta szorgalmazza a hatékonyabb uniós együttműködést, szívesen otthont adna az ügynökségnek.