Az „egyes” vállalkozások leginkább a Mol-t takarják, s a kormány által beterjesztett javaslat az OMV közel-múltbeli, a Mol „ellenséges” kivásárlására irányuló törekvéseinek utóvédharcait vezetné föl. Csakhogy a javaslat minden olyan vállalatra vonatkozna, amelyeknek stratégiai jelentőségük van Magyarországon. És ezek többsége nincs magyar kézben – a Mol se az, csak úgy tesz, mintha még mindig az lenne.

A törvényjavaslat – mely érdekes módon az összes bizottság és párt (!) támogatását élvezi – különleges jogosítványokkal ruházná föl a menedzsmentet a tulajdonosokkal szemben. A menedzsmentnek lehetősége nyílna arra, hogy közgyűlési felhatalmazással megerősítse pozícióját. Ezzel Szanyi szerint a magyar Országgyűlés – a javaslat megszavazása esetén – veszélyeztetné a tőzsdét és a magyar gazdaságot. Hogy a külföldi tulajdonban lévő, Magyarországon, a magyar cégjog alapján ténykedő nagyvállalatok mit szólnának saját menedzsmentjük fölturbózásához, arról Szanyi sem tett említést. Elmondta viszont, hogy „ágyékon szúrja a gazdaságot lex Mollal”, s megjegyezte: – Én szóltam, ebből még nagy baj lesz.

A kormány törvénymódosító javaslata ellen felszólaló képviselő azt is kifejtette: a tízszázalékos sajátrészvény-vásárlási korlát eltűnésével visszaeshet a tőzsdei értékesítés, ezen túl pedig forgalom- és árcsökkenésre lehet számítani. A javaslat jelenlegi formájában azt az üzenetet tartalmazza: mindenki jöjjön nyugodtan Magyarországra befektetni, de a menedzsment különleges jogai miatt senki se számítson arra, hogy beleszólhat saját cége életébe!

A legkülönösebb a tegnapi vitában az volt, hogy a Fidesz illetékes szónoka, Fónagy János önként és dalolva borult a törvényjavaslatot beterjesztő Podolák György (MSZP) nyakába. Miközben Orbán Viktor a Hajógyári-szigeten újabb frontális harcot hirdetett az „ősi” ellenséggel szemben, pártja a parlamentben az „egyes” stratégiai cégek védelmében fellépő kormánypárt nyakába borulva jelezte együttszavazási hajlandóságát. Ha tehát a Mol-ról és a magyar piac protekcionista védelméről van szó, mindjárt nincs kivonulás. Ez a legfőbb tanulsága a hétfői vitának. Melynek végén a szokatlanul egységes álláspontot képviselő honatyák két héttel elodázták a döntést.

Szanyi további súlyos kijelentéseket is tett felszólalásában. Szerinte a törvényjavaslatot részben vagy egészben nem a kormány írta. Amit úgy lehet lefordítani, hogy Magyarországon „egyes” vállalati körök készítik a törvényjavaslatokat. Közben azt is megkockáztatják, hogy a nemzeti vállalatvédő elgondolásokat az EU-ban is meg kell majd magyarázni.

– A cél helyes – nyilatkozta Szanyi lapunknak az ülés után –, de az eszközök hibásak. A javaslat elfogadásával megpiszkáljuk az érzékeny és EU-konform cégjogot, s felbolygathatjuk vele a többi vállalat működését is. A nemzeti hevülettel elérhetjük, hogy senki nem fog céget vásárolni Magyarországon. Arról az agyrémről ne is beszéljünk, hogy a javaslat szellemében a mostani tulajdonosok jók (mert magyarok?), de a jövő tulajdonosai meg nem azok (mert esetleg nem magyarok). A tervbe vett társasági jogi ramazuri helyett a szakhatósági felügyeletre és ellenőrzésre kellene fektetnünk a hangsúlyt. Ha összekuszáljuk a tulajdonos és a menedzsment közti jogi viszonyokat, az beláthatatlan következményekkel járhat. Azt szeretném, hogy a kormány vonja vissza a tervezetet átdolgozásra.