„Nem telepíthetünk egykéket, egy-egy magányos tanárt vagy orvost az ingus falvakba, ha védelmükről csupán a népek megbonthatatlan barátságának jó szándékú, de értelmetlen jelszava hivatott gondoskodni” – írja Georgij Bovt politológus a kormányközeli moszkvai Izvesztyijában.

Augusztus utolsó éjjelén Karabulak városában, ahol valaha a lakosság kilencven százaléka orosz volt, egész családjával együtt meggyilkoltak egy orosz tanárnőt. Murat Zjazikov, az Oroszországhoz tartozó autonóm ingus köztársaság elnöke Moszkvában járván arra kérte a sajtót, ne keressen a merénylet mögött nacionalista indítékokat.

Az ingus vezetők ugyanis éppen vissza akarnak telepíteni köztársaságukba kétszáz orosz családot, igaz, e célra meglepően csekély összeget, 12 millió rubelt (90 millió forintot) tettek félre. Két évtizeddel ezelőtt a félmilliós kaukázusi terület lakosainak tizenkét százaléka volt orosz, ma legfeljebb öt százalék, de lehet, hogy csak kettő. Az oroszgyilkosságok a nyárvégi eset előtt is napirenden voltak, s azóta is folytatódnak. Az áldozatok között egyaránt akad tanítónő, milliomos és titkos ügynök.

Hát igen, állapítja meg az orosz kommentátor, oroszok nélkül az elmaradott csecsen gazdaság sosem indul meg a fejlődés útján. De vissza lehet-e hívni a rhodesiai fehér telepeseket Zimbabwéba, ahonnan életüket mentve nagy nehezen sikerült elmenekülniük? Vagy a francia telepeseket Algériába?

Bovt szerint Oroszország sosem volt gyarmatosító Ingusföldön. Hiszen az ingusok 236 esztendővel ezelőtt beleegyeztek az orosz uralomba. Szabad akaratukból. És az orosz-ingus testvériség példásan működött.

Újabban azonban az egész kaukázusi térségben etnikai egyneműségre törekszenek, és az oroszokat erőnek erejével elűzik. „Még az aránylag stabilizált Csecsenföldön is csupán harmincezer orosz maradt.” (Ha Csecsenföld „stabilizált”, milyen lehet Ingusföld?)

A moszkvai politológus fejében meg sem fordul az a lehetőség, hogy ne telepítsenek oroszokat Ingusföldre, ha egyszer életveszélyben volnának. Ehelyett azt javasolja, hogy a kormányzat mindenek előtt „politikailag stabilizálja a köztársaságot”. Azután pedig „kezdetnek” megtenné néhány kizárólag oroszok által lakott enklávé, afféle szabad vállalkozási övezet, amely vonzaná a beruházásokat, és a gazdasági növekedés gyújtópontja lehetne. Az új orosz nemzetiségi és ipari parkok aztán jó példát mutatnának a környezetnek. Éspedig nemcsak Ingusföldön, hanem az egész kaukázusi térségben.

Élet egy nemzetközi segélyszervezet által fenntartott ingusföldi táborban