Született opportunisták

Rendkívül ízléstelennek tartom azokat a támadásokat Antall József emléke, történelmi szerepe és személyisége ellen, amelyeknek két vezéralakja Bíró Zoltán, az egykor MSZMP-ből kizárt személyiség, valamint Für Lajos, aki harmadik köztársaságunk első kormányának honvédelmi minisztere volt.

Érdekes módon ez a politikai uborkaszezonra időzített véleménynyilvánítás egybeesik a Magyar Gárda létrehozásának indítványával, amely igen-igen fasizmusközeli, torz kinövése társadalmunknak. De hát mi, akik békére törekvő és nem sípokkal véleményt nyilvánító magyarok vagyunk, olyan diszkréten és nem nevén nevezve beszélünk sok dologról, ami adott esetben már a cinkosságig vezethet. Ezzel szeretnék szakítani olyan módon, hogy kimondom: a Fidesz aggasztóan elnéző a szélsőjobboldali, fasisztoid jellegű megnyilvánulásokkal szemben. Hivatkoznék Bugyinszki György remek dolgozatára (Orbán, a bibliofób, augusztus 11.). Egy mondatot idéznék: "Aztán a Fidesz sokadszori felszólításra kelletlenül bejelentette, hogy a maga részéről nincs érdemi mondanivalója a Magyar Gárdáról, virágozzék minden virág, ez nem a politika dolga." Meglátásom szerint ez a kinyilatkozás részben igazolja fenti állításomat, részben arról tanúskodik, hogy a Fidesz mennyire felelőtlen a szélsőséges megnyilvánulások megítélésében.

Ha majd évtizedek múltán a történészek elemezni fogják korunkat, feltehetően arra a meggyőződésre jutnak a tények alapján, hogy Orbán Viktor az opportunista politikus megszemélyesítője. Ez most csak egy vélemény részemről, amit a politikus életútjáról saját ismereteim, világnézetem alapján megfogalmazok, tehát nem tudományos megállapítás. Azonban viszszaemlékszem Lengyel Lászlónak egy sajátos megfogalmazására, amelyben Orbán Viktort a "Fidesz mumusaként" említette. Akik a Fidesz és a tőle elválaszthatatlan Orbán Viktor pályáját ismerik, azok könynyen beláthatják, hogy a liberalizmus és a jelenlegi Fidesz-katyvaszideológia menynyire távol állnak egymástól. Fidesz-szimpatizáns elemzők ezt azzal magyarázzák, hogy politikai érés zajlott le a párton belül. Én ezt másként, talán valódi nevén nevezem. Opportunistává vált Orbán, és általa a pártja. Akik nem voltak hajlandók elfogadni ezt az ideológiai megalkuvást, ami nyilvánvalóan szavazatnyerési érdekből valósult meg, azok eltávoztak a pártból. És az opportunizmus delejes módon működik. Csak végig kell nézni a Fidesz jelenlegi képviselőinek, szimpatizánsainak során, hogy mennyi olyan személyiség van köztük, akik egykor más pártok soraiban ültek, aztán "megvilágosodva" ráleltek az "igaz útra". Amely igaz úton ott menetelnek a szélsőséges jobboldali elemek is, de hát az ő szavazatuk is számít. Sőt. Önkormányzati szinten már a vadházasság is megvalósult.

Számomra Für Lajos történész és exminiszter megnyilvánulása a legémelyítőbb. Azért, mert ha miniszterként lett volna szattyán a petrencéjén (szépemlékű Boncz Gézánktól), akkor miniszterelnöke szemébe vágta volna mostani véleményét, vagy pedig lemondott volna.

Tősér István

Miskolc

A szeretet nevében

Orbán, a bibliofób (Hétvége, augusztus 11.) című cikkében Bugyinszki György többek között azt írja, hogy Orbán Viktor ez évi tusnádfürdői beszédében a baloldal morális relativizmusa ellen is felemelte hangját, majd ezzel kapcsolatban idézi Friedrich Nietzsche klasszikusát, melyben a német filozófus "oly szellemesen, s közérthetően vezeti le, hogy a kereszténység tanításai miként erőszakolták meg az ember természetes ítéleteit". Majd következik néhány példa: "A házasélet remek móka - legyen mostantól bűn, és vezessünk be cölibátust. Az önmegtartóztatás kellemetlen - legyen mostantól erény és dicsőség. Frusztráljunk agyon mindenkit az örökös lelkiismeretfurdalás-terrorral, hogy aztán feloldozást ígérjünk nekik, s mi leszünk az ászok. Mindezt csipetnyi inkvizícióval meg boszorkányégetéssel megspékelve - a szeretet nevében".

Előrebocsátom, hogy B. Gy. írásával - néhány pontja kivételével - egyetértek, levelemmel nem Orbán Viktor kereszténységét szeretném megvédeni. Afelől ugyan nincs kétségem, hogy a Fidesz vezetője keresztény ember, azt azonban be kell vallanom, hogy Orbán Viktorról és a pártjáról sok minden eszembe jut néha, de a kereszténység, a keresztény szemlélet valahogy nem igazán van köztük. Biztos az én hibám.

A cölibátusnak (papi nőtlenség vagy nőtlen papság) semmi köze a kereszténységhez, amint azt a szerző idézi/írja. A katolicizmushoz igen, de az már más kérdés. A cölibátus a korai kereszténység egyházaiban intézményesen még nem létezett, a nyugati egyházban viszonylag hosszú folyamat után 1075-ben vált hivatalosan is elfogadottá, amikor VII. Gergely pápa vezetésével rögzítette azt a böjti zsinat. Az okok nagyjából ismertek: a papság laza erkölcsi életének megrendszabályozása, illetve a szűzi élet felsőbbrendűségének hirdetése a "szükséges rossz", vagyis a házasság és a nemi élet felett (az egyházi vagyon aprózódásának megszűnése inkább csak az előírás hasznos velejárója, de nem elsődleges célja volt). A házasság papi tilalmát a Római Katolikus Egyház azóta is, minden józan szemléletváltás ellenére fenntartja, bármiféle bibliai vagy dogmatikai alap nélkül. Az ajánlott cölibátus persze más dolog, de kötelező nőtlenséget sem Jézus, sem a sok tekintetben ugyancsak iránymutató Pál apostol nem ír elő.

Bugyinszky György azt is írja: mivel az unió lakosainak többsége ateista, "(...) az emberek titkon tudják ám a házaséletről, hogy jó móka (...) s nem csupán a fajfenntartás rideg technológiája". Azonban a szerző figyelmen kívül hagyja, hogy nagy számban vannak olyan hívő keresztények szerte a világon (ki tudja, talán ők vannak csendes többségben), akik nem az egyház kötelező és vitatható előírásait, hanem a bibliai és krisztusi tanítást tekintik fontosabbnak. Vagyis akik e fenti idézettel még egyet is tudnak érteni. Tehát félrevezető azt sugallni, hogy mindenki, aki az egyház bizonyos tanításait elveti, szükségképpen ateista. Az ateista egyébként sem egyenlő a nem kereszténnyel, az ateizmus követői egyetlen istenben sem hisznek, függetlenül attól, hogy az mely vallás istene.

Az inkvizíció és a boszorkányégetés pedig ugyancsak nem volt keresztény tanítás (a "keresztény" szó valódi értelmében), hanem sokkal inkább puszta emberi parancs. Helyesebb volna mindkettőt a keresztény világ szomorú, nagy tévedései közé sorolni, ahogyan azt egyébként jó ideje minden józan gondolkodású keresztény és nem keresztény ember teszi.

Vidóczy Zoltán

Sormás-Budapest

Az elnök példát mutat

A Kitartanak az árpádsáv mellett című (szeptember 12.) írásban megállapítják, hogy a Jobbik nem hallgat az államfőre. Ezen nincs mit csodálkozni. Annál inkább csodálkozom azon, hogy a 2005-ben lelkesen Sólyom László elnökké választására szavazó párt képviselői nem fogadják meg az Országgyűlés új ülésszakának a megnyitásakor hallott államfői intelmet, és továbbra is kivonulnak, amikor a miniszterelnök szólásra emelkedik. Vajon akkor is kivonult volna a Fidesz-frakció, ha az államfő meghallgatja az expozét? Akárhogy történt is, Sólyom László sietős távozásával megkönnyítette intelmének semmibevételét, ami nem kevéssé csökkenti tekintélyét. Holott a harmadik Magyar Köztársaság eddigi három elnöke közül ő a "legállamfőibb".

Dr. Del Medico Imre

Budapest