A kutatók prosztata- és mellráksejteket helyeztek különböző adrenalin koncentrációjú közegekbe, és így figyelték a tumorszövetek reakcióját a kemoterápiában használatos méreganyagokra.

A kemoterápia lényege, hogy az elfajult sejtek a sejtmérgek hatására beindítják saját "öngyilkos programjukat", az apoptózist, és elpusztulnak. Ha a sejt nem képes apoptózisra, folytatódik a korlátlan szaporodás, és a daganat növekszik. A kísérleti, stresszhormonnak kitett tumorsejtek pontosan így viselkedtek: az adrenalin egyszerűen kikapcsolta azt a fehérjét, amely jelt ad a "sejthalál program" futtatására. Ez a jelenség már olyan adrenalin koncentrációnál is megfigyelhető volt, amely érzelmi megterhelés, illetve tartósan fennálló stresszhelyzetek idején viszonylag gyakran kialakul az emberi szervezetben. Eddig a rákkutatók azt feltételezték, hogy a stressz és a rákbetegség közötti összefüggés az immunrendszer közvetítésével valósul meg. Az amerikai kutatók kísérletei most azt valószínűsítik, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolat van a stressz és a rákbetegség megjelenése között.

A következő lépésben a kutatók élő szervezetben, állatkísérletek során szeretnék bizonyítani, hogy a stressz, amellett hogy elősegíti a daganatok kialakulását, akadályozza a kemoterápia hatékonyságát és a gyógyulást is. Ha ez bebizonyosodik, a rákos betegek kezelésében sokkal nagyobb súlyt kell, hogy kapjanak a különböző testi és lelki kikapcsolódást, ellazulást segítő technikák, emellett pedig szükség lehet az adrenalintermelést blokkoló gyógyszerek alkalmazására is.

A gyógyulást is gátolja