A horrorfilmbe illő, kegyetlen mészárlásra való buzdítás célpontja egy svéd képzőművész: Lars Vilks „bűne”, hogy megsértette Mohamedet, miután a prófétát néhány grafikáján „körforgalmi kutyaként” ábrázolta.

- Nagy zajt csapnak, de nem félek tőlük. Igaz, nem tehetek úgy, mintha nem fenyegettek volna meg halálosan – nyilatkozta Vilks, akinek biztonsága érdekében a svéd rendőrség „megfelelő lépéseket” tett. Ugyanez érvényes a rajzokat először közlő svéd regionális lap, a Nerikes Allehanda főszerkesztőjére is: Ulf Johansson meggyilkolásért az iraki al-Kaida-csoport 50 ezer dollárt ajánlott fel.

A „körforgalmi kutya” a svédországi utcai művészet legújabb irányzata. A skandináv ország útjai mentén, elsősorban körforgalmak közepén sorra bukkantak fel fából, műanyagból vagy textíliákból formázott eb-alakok. A kutya azonban a muzulmán vallásban tisztátalan állatnak számít, ráadásul az iszlám szent dolognak tekinti Mohamed bármiféle ábrázolását.

A 61 éves Vilks a rajzokat még júliusban készítette a Kutya a művészetben című kiállításra, a tällerudi tárlat szervezői azonban – iszlám szélsőségesek bosszúakcióitól tartva – elutasították a grafikákat. Hasonlóképpen reagált az a képzőművészeti főiskola, ahol Vilks tanít. Ezt követően a svéd sajtóban szenvedélyes vita kezdődött az öncenzúráról és a szólásszabadságról. A Nerikes Allehanda viszont a szólásszabadságról írt szerkesztőségi cikke illusztrációjaként, augusztus közepén leközölte az egyik rajzot, amelyen egy kutyatestű, de szemüveges, szakállas és turbánt viselő Mohamed látható. A cikk szerint a muzulmánokat megilleti a szabad vallásgyakorlás joga, viszont a muzulmán vallási jelképek nem lehetnek tabuk, vagyis éppen úgy ki lehet figurázni azokat, mint más vallások jelképeit. Később több svéd újság, így a nemzetközileg is ismert Aftonbladet és Dagens Nyheter is publikálta a rajzokat.

Innentől kezdve az események kezdtek hasonlítani ahhoz, ami 2006 elején hatalmas erőszak-hullámba torkollott, miután a Jyllands Posten című dán lap megjelentette vitatott Mohamed-karikatúráit. Vilks és a Nerikes Allehanda ellen előbb svédországi muzulmánok kezdtek tüntetni, majd több iszlám ország, így Egyiptom, Irán, Jordánia és Pakisztán is élesen tiltakozott. A teheráni és az iszlamabádi külügyminisztériumba behívatták a svéd ügyvivőket, az 57 muzulmán államot tömörítő Iszlám Konferencia szervezete nyilatkozatban ítélte el az istenkáromló karikatúrákat.

A szólásszabadság mellett többször kiálló Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő az iszlám országok Stockholmba akkreditált nagykövetei előtt kijelentette: hazája nyitott és toleráns ország, a kormánynak azonban nincs beleszólása a szerkesztőségek munkájába.

Az iraki al-Kaida csoport nemcsak vérdíjakat tűzött ki, hanem svéd vállalatokat, így az Electroluxot, az Ericssont, az Ikeát és a Volvót is megfenyegetette, ha svéd részről nem kérnek bocsánatot a szentségtelen gúnyrajzokért. A Jyllands Posten esetében dühös, gyakran uszító hitszónokok által feldühített muzulmánok közel-keleti dán diplomáciai képviseleteket és érdekeltségeket támadtak meg, többen dán tej-, és sajttermékek „megsemmisítésével” vezették le haragjukat.