Ősújpesti vagyok, anyai nagyanyám már a városban született, 1908-ban. Anyám szintén Újpesten, 1932-ben, én ugyanitt, 1950-ben, a fiam szintén, 1980-ban. Újpest híres volt fa- és bőriparáról (Wolfner), a Monarchiában Budapest, Pozsony és Temesvár után Újpest volt a legnagyobb ipari város. A nejem szintén újpesti születésű, az anyósomék is ős-újpestiek.

Nagyanyám, anyám és én ugyanabba az elemi iskolába jártunk, az Attila utcában. Anyámat a Tungsram (Egyesült Izzó, ma General Electric) strandon Csukor bácsi tanította meg úszni, húsz évvel később engem is ő.

Újpest központja a híres filmben is megénekelt Állami Áruház, később Centrum, ma Skála, és kínai kereskedők uralják. Innen egy ugrás a több mint százéves, neogót stílusú, hatalmas Városháza. A Városháza melletti téren állt egy szovjet kőkatona, amelynek ledöntését 1956-ban gyermekszemmel bámultam. Visszaállították, de a rendszerváltás után csendesen átszállították a Megyeri temetőbe. A helyén most gróf Károlyi Sándor, Újpest egyik alapítójának és jótevőjének - lásd Károlyi kórház - bronzszobra áll. És még nem lopták el!

Az Árpád út túlsó felén áll a nevezetes újpesti víztorony, amelyet az újpesti partizánok, Hobó apjának vezetésével megmentettek, elkergetve a robbantani akaró fasisztákat. Ha tudták volna, mennyi lesz 2007-ben a víz- és csatornadíj, talán hagyták volna a nácikat végrehajtani aljas gaztettüket.

A Chinoin már nem ereget bűzfelhőket. Az a régi újpesti legenda sem igaz már, hogy az üzem kísérleti laborja jó pénzen felvásárolja a kóbor kutyákat és macskákat. Hajdanán volt olyan munkanélküli, aki ebből élt. Ma már ezt sem csinálhatják a munkanélküliek, csikket sem találnak a megállókban, mert mindenki füstszűrőig szívja a staubot.

Az angol tulajdonban álló Újpesti Cérnagyár újra az angoloké, a pamutgyár telkén ma egy szupermarket és egy barkácsáruház osztozik. A Berzeviczy utcában még működik a zsinagóga; Újpestről húszezer zsidót vittek el a vonatok, abból háromezer jött vissza, de ők is szétszéledtek Izraelbe és Amerikába. Néha izraeli turistacsoportok látogatnak el a zsinagóga udvarán álló emlékcsarnokba, hogy megtekintsék a
17 ezer név közül a nagyszüleikét vagy szüleikét.

A IV. kerület szíve a piac, amely egy nagy konstruktivista bódé, és nem hasonlít a Disneylandre emlékeztető új Lehelre. Különben is, rendes újpesti nem jár a Lehelre. A legjobb, amikor a hétvégi bevásárlás után becsalom az asszonyt a piaci kocsmába, ahol kedvenc barnasörömet csapolják. Itt egy korsó még fél liter, s nem négy deci, mint odabent Pesten. Az öreg újpestiek még mindig így mondják: bemegyek Pestre.

A metró Újpest Városkapu megállójánál düledezett egy régi villamosremíz, azt néhány éve megmentette egy élelmiszerlánc, most az egykori 3-as és 55-ös vilik helyett odabent cápauszony és ausztrál bor aluszik. A régi remíz mellett áll a végre felújított indóház, a XIX. században ez volt a Budapest-Újpest omnibusz végállomása. Nevető és síró fejek láthatók az ablakok felett, a fáma szerint az Astoriánál álló első Nemzeti Színház lebontásakor kerültek ide. Van Újpestnek egy másik villamos-végállomása is, az még üzemel, itt bújnak meg a 12-es és 14-es villamosok. A régi öregek csak búrtelepnek hívják, már alig tudja valaki, hogy ez minek a rövidítése: Budapest-Újpest-Rákospalota (BÚR) Villamos Rt. Ez nem a Beszkárt. A remízzel szemben van a Szellemtelep, az újpesti lakótelep-építési láz első eredménye. Hogy miért szellemtelep? Mert egy felszámolt temetőre épült, ahol gyermekkoromban még orgonát loptunk. Innen vitték át Lebstück Mária főhadnagy hamvait a Megyeri temetőbe.

Még sokat tudnék mesélni százéves szerelmemről, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy Derce polgármester rendet tart az újpesti aluljáróban. Itt nincsenek rongyokon fekvő hajléktalanok és kannás bortól beszeszelt koldusok. Hol lehetnek? Talán átmentek metróval a Ferenciek terére.

Száz év. Száz év magány. Száz év boldogság. Száz év a dunai Szúnyog-szigeten, ahol ifjúkoromban még lehetett fürdeni. Most koszos a víz, és az omladozó vállalati csónakházak helyén hajléktalanszálló üzemel.

Nem vagyok focirajongó, mégis azt mondom: hajrá, Újpest! A következő száz év már könnyebb lesz.