„A lovakkal vontatott gépek a tizenkilencedik század végén két emberöltő leforgása alatt forradalmasították a vidéki Amerikát. A Cyrus McCormick által 1830-ban feltalált aratógépnek köszönhetően ugyanannyi munkával tizennyolcszor több búzát lehetett betakarítani, mint korábban. A cséplés, az őrlés és a cukornád sajtolása is sokkal hatékonyabbá vált. A második világháború végére azonban a lovakat felváltották a gépek” – olvassuk az Orion magazinban.

Dick Courteau, a cikk szerzője vidéki gazdaságban nőtt fel, és a mai napig lovakkal műveli a földet. Az amerikai farmer azon kesereg, hogy hovatovább nevetség tárgyává válik az, aki komolyan felveti, hogy egyes mezőgazdasági munkákat érdemes lenne ismét állatokkal végeztetni. Többnyire még a környezetvédelem ügyét amúgy szívükön viselők is csak hóbortos nosztalgiának tekintik ezt a gondolatot.

Sokan bizonyára azért ódzkodnak tőle, mert nem tartják kellőképpen hatékonynak a lóval végzett mezőgazdasági munkát. Courteau friss elemzések híján csak a régi adatokat tudja felhozni ellenérvként. Egy 1929-ben készített felmérés tanúsága szerint néhány lóval nagyobb területet lehetett megművelni, mint egy traktorral. Egy másik, 1943-ban végzett kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy csak a 75 holdnál nagyobb földterületen hatékonyabb a traktorral végzett munka.

Még ha a hatékonysággal kapcsolatban akadnak is aggályok, ahhoz mindenesetre kevés kétség fér, hogy a lóval végzett mezőgazdasági munka környezetbarát: a benzin égéstermékeivel ellentétben a trágya jól hasznosítható a földeken.

És – mivel a takarmány szinte bárhol megterem – a lovak munkára fogásával csökkenhetne Amerika olajfüggősége, vele pedig az ország kiszolgáltatottsága is.

A lóval végzett munka, túl a praktikus megfontolásokon, érzelmi kérdés is – teszi hozzá Courteau. Hiszen mégiscsak romantikusabb lóval szántani, mint egy modern, számítógép vezérelte traktor légkondicionált fülkéjében ücsörögni.

Kár, hogy a mai farmerek a tévében keresik a romantikát.