Feketén a zöldben
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség dolgozói azt mondják: ha az emberek az ültetvények között kiszúrnak egy gyanús járművet, pillanatok alatt leadják egymásnak a drótot telefonon, úgyhogy ekkora készültséggel ne nagyon számítsunk rá, hogy a mai ellenőrzés látványos eredménnyel zárul.
Hogy mit nevezhetünk látványosnak? Azt, amikor a papírokkal nem rendelkező szüretelők a vödrüket elhajigálva futnak a felügyelők elől, akiktől pedig nem nekik kellene tartaniuk: hiszen ha nincsenek rendben egy munkavállaló dokumentumai, akkor nem őt büntetik meg, hanem a munkaadóját.
- Hogyan lehet megkülönböztetni a családtagok által végzett szívességi szüretelést a feketemunkások alkalmazásától? - kérdezem Bakos Józsefet, az észak-magyarországi munkaügyi felügyelőség vezetőjét.
- Az életszerűségből kell kiindulni. Például: sógorok, testvérek, unokatestvérek nem szoktak elmenekülni az ellenőrök elől, nem szokták őket reggel külön autóbusszal a munkába vinni. Továbbá fölöttébb gyanús, ha - miként az előfordult már - valaki a gazda közeli hozzátartozójának adja ki magát, de nem tudja a nevét.
A felügyelők rutinosak, és úgy ismerik a dűlőket, mint a tenyerüket.
- Itt Thummerer dolgoztat, az ő embereivel minden rendben szokott lenni - jegyzi meg az egyik felügyelő, amikor megállunk egy csoport munkás mellett a Vidra-dűlőben, pár kilométerre Egertől.
Az ellenőrzés a felügyelőt igazolja: mindenkinek van alkalmi munkavállalói kiskönyve, sőt vannak a szüretelők között állandó szerződéssel dolgozók is. Az idénymunkások - javarészt idősebb asszonyok - kedélyesen fogadják az ellenőrzést, legfeljebb azon csodálkoznak, hogy milyen sokan vagyunk.
Velünk van Papp István, a főfelügyelőség országos vezetője is, akitől nem illetődnek meg: az asszonyok arra biztatják, hogy álljon be közéjük szőlőt szedni, hogy gyorsabban menjen a munka. Papp Istvántól megtudom, hogy míg 2004-ben tízezer feketemunkást regisztráltak, idén már több mint ötvenezret. A kiszabott bírság összege a mezőgazdasági ágazatban idén meghaladja a 300 millió forintot. Az elnök elmondja: jövőre szigorítások várhatók az alkalmi munkavállalói könyvvel kapcsolatos szabályokban, mert jelenleg túl sokan élnek vissza vele. Nem vezetik megfelelően, nem a valós bér után vásárolnak bele közteherjegyet. Előfordul, hogy egy idénymunkás egy napra 2500 forintot kap, de ebből csak 1500-at jegyeznek a könyvbe, így csupán 400 forint értékben ragasztanak bele közteherjegyet.
A Vidra-dűlő után Noszvaj felé fordulunk, és a Pipis-dombon egy csapat szüretelőbe botlunk. Az asszonyoknál nincs alkalmi munkavállalói könyv. Azt mondják, az ültetvény tulajdonosa magával vitte a papírokat. Reggel héttől délután háromig szedik a szőlőt 2300 forintért. A felügyelők fölveszik a jegyzőkönyveket, a dolgozókat tanúként hallgatják ki, miután ismertették velük jogaikat. Fél óra múlva megjelenik a feldúlt tulajdonos, aki nejlonzacskóban hozza a könyveket, amelyek hiányosan vannak kitöltve. A megszeppent asszonyok elárulják, hogy Noszvajon az elmúlt években jó néhányan milliós nagyságrendű munkaügyi bírságot kaptak, úgyhogy a legtöbben már igyekeznek betartani a szabályokat.
Az országban több mint négyszázezer alkalmi munkavállalói könyvet váltottak ki. Papp István szerint ez is jelzi, hogy az emberekben van szándék a feketegazdaság kifehérítésére.
A tegnapi ellenőrzés mérlege: hét feketemunkás. Bakos József ehhez annyit fűz hozzá: nem az az elsőrendű cél, hogy minél több embert elkapjanak, hanem az, hogy elejét vegyék az illegális foglalkoztatásnak, és ne kerülhessen versenyelőnybe az a vállalkozó, aki jogszerűtlenül dolgoztat.
A Kiskőrös környéki gazdáknak elegük van a rajtaütésekből. Az idén már alig-alig mertek kockáztatni - a szüretre egyre többen próbáltak alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező napszámosokat találni. Mivel a könyvecske kiállítása hetekbe telik, a soltvadkerti és a keceli szőlőkben igencsak megnőtt a "bélyeges emberek" ázsiója. Kézről kézre adták azokat a hat-nyolc tagú napszámosbrigádokat, amelyek jó előre beszerezték a legális alkalmi munkavégzés nélkülözhetetlen kellékét. Valóságos diadal volt egy-egy ilyen csapattal a szüret napjaira megállapodni. Rosszabb esetben csak egy-két bélyeges ember akadt a népes szüretelő csapatban, de nem volt választás: a szőlőt valakinek le kellett szednie. Az ellenőrfrász az egész szezonban rányomta a bélyegét a munkára. A bélyeges emberek meg esténként megállapították: nem jött ellenőr, kár volt ragasztani. (Munkatársunktól)
