Átrajzolt világkép

Utak épülnek, gátak nőnek ki a földből, városok terjeszkednek, visszahúzódik a növénytakaró - mindez a civilizáció kezdete óta akár a földfelszín "természetes" változásának is tekinthető. A tempó azonban az utóbbi években - a The Times világatlasza felvételeinek tanúsága szerint - drasztikusan felgyorsult, méghozzá elsősorban a klímaváltozás következtében.

Hogy miért lesznek a globális felmelegedés miatt nagyobbak a városok, az első pillantásra talán megfejthetetlen talánynak tűnik, pedig a két folyamat között viszonylag szoros az összefüggés. A klímaváltozás hatásai part menti területeket tesznek lakhatatlanná, sivatagosodást és sokszor éhínséget okoznak, megváltoztatják a zsákmányállatok vándorlási útvonalát és szokásait - egyszóval ellehetetlenítik az életet, elsősorban a természetközeli (vagy a természetnek jobban kiszolgáltatott) életmódú vidékeken. A hagyományos létfeltételektől megfosztott népesség aztán a városokba áramlik, ez ma az eufemisztikusan "városiasodásnak" nevezett jelenség fő hajtóereje. Az áramlás egyre sebesebb: 2008-ban - a világ történetében először - a városlakók száma meghaladja majd az összes többi földlakóét. 1970-ben még nagyjából a népesség egyharmada lakott városokban, majd a következő 30 évben a városiak abszolút száma megduplázódott. További három évtized múlva már az emberiség kétharmada lakik majd városokban, ami értelemszerűen csak úgy lehetséges, ha közben a legnagyobb felszívóerővel rendelkező metropoliszok is növekednek: a The Times világatlaszának 1950-es kiadása még csak egyetlen ötmilliós nagyvárosról (New York) tudott, 1975-ben már öttagú volt az időközben tízmilliósra átkeresztelt klub, a most megjelent, legfrissebb változatban pedig 18, legalább tízmillió lelket számláló (azaz Magyarországnyi) település szerepel. És hogy mindennek tényleg köze van a melegedéshez, azt leginkább talán az a tény igazolja, hogy a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett térségekben - mindenekelőtt Afrikában és Délkelet-Ázsiában - szaporodnak a leggyorsabban a megavárosok.

A másik látványos "klimatikus" változás a jégmezők zsugorodása. Ehhez nem kell a fentiekhez hasonlóan bonyolult okfejtés: a globális klíma enyhülésének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a sarki jégtakaró és a gleccserek elolvadása. A Larsen B jégmező neve bejárta a világsajtót: a háromezer négyzetkilométernyi jégsziget öt éve "fogta magát" és levált az Antarktiszról, majd több ezer darabra esve elúszott. Emiatt megváltozott az Antarktisz határa a térképeken (egyébként ugyanez történt Bangladessel is, csak ott nem az olvadás, hanem az emelkedő tenger mosta el a partot) -, de ugyanígy (és hasonló okokból) följebb csúszott a hóhatár a Fujin és a Kilimandzsárón, az Aral (a '60-as években még a Föld negyedik legnagyobb tava) pedig gyakorlatilag eltűnt, és nem csak a térképről. Az Aral vízvesztesége "csak" 75 százalékos volt, a Csád-tó - Afrika legnagyobb tava - viszont 95 százalékkal lett kisebb.

A vízrajz legnagyobb átalakítója már régóta nem az ember. Erre a már említett Csád-tó a legfőbb hivatkozási alap. Az afrikai édesvíz az 1963-as Times-atlaszban még 25000 négyzetkilométeres, a mostaniban viszont a vízfelület felszíne már csak 1350 négyzetkilométer. Ehhez képest eltörpül az utóbbi évek legnagyobb mesterséges tájátalakítása. A Jangce folyón felépített Három szoros erőművet szokás ugyan az újkori Kína legnagyobb építészeti alkotásának nevezni, ám a területe így is csupán 630 négyzetkilométer (alig nagyobb mint a Balaton), ami eltörpül a Csád-tavi változások mellett.

Talán a legfurcsább - és az atlaszban szintén nyomon követhető - fejlemény a hegyek "lelapulása". Ennek szintén van köze a klímaváltozáshoz: az új-zélandi Mount Cook csúcsát például egy olyan földcsuszamlás gyalulta le, amelyet a korábban példátlan esőzések váltottak ki. Pár méterrel kisebb lett egyébként a Kilimandzsáró is, ahonnan a jégsapkának (köbméterben számolva) a 80 százaléka eltűnt néhány évtized alatt. Közben időszakos folyóvá váltak olyan, korántsem elhanyagolható vízfolyások, mint a Rio Grande (a név spanyolul Nagy Folyót jelent), a Sárga-folyó, a Colorado, vagy (az Eufrátesszel együtt emlegetett) Tigris. Az pedig talán még elgondolkodtatóbb, hogy a következő - négy év múlva megjelenő - kiadás talán már csak zátonyként említ olyan, jelenleg a Csendes-óceán turistaforgalmában kulcsszerepet játszó szigeteket, mint Tuvalu vagy Kiribati. Ha minden így folytatódik tovább, egy egzotikus utazás előtt érdemes lesz beleolvasni a The Times világatlaszába - jobb még odahaza megtudni, ha a kinézett célpont már elsüllyedt, elolvadt vagy kiszáradt...

A földfelszín változása felgyorsult
A földfelszín változása felgyorsult
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.