Az amerikai kutató a New Scientistnek adott interjújában arról számolt be, hogy a kézjeleket a majmok sokkal rugalmasabban használják, mint a hangokat. Míg a hangok jelentése kötött, addig a gesztusok értelme sokoldalú és kontextusfüggő. Egy hím csimpánz például felfelé fordított tenyérrel nyújtja a kezét, ha élelmet kér egy társától - ugyanazzal a mozdulattal, amellyel az emberek is koldulnak -, de ugyanezt teszi akkor is, ha békülni akar egy csetepaté után, vagy párzásra szeretne felkérni egy nőstényt.

A kutatók 31 gesztusjelet és 18 mimikai, valamint hangjelet azonosítottak a két fogságban tartott majomcsoportnál. A törpe csimpánzok, azaz a bonobók és a csimpánzok számtalan esetben ugyanazokat a kézjeleket használták, amelyek a különböző szituációkban más-más jelentést kaptak. A sokféle jelentés és a kötetlenebb alkalmazhatóság mellett az is a gesztuselmélet mellett szól, hogy mutogatni önként, szabad akaratukból szoktak a majmok, míg hangokat többnyire erős érzelmi hatásra adnak, például fájdalmukban vagy félemükben visítanak.

Gesztikulálni az emberek is gyakran gesztikulálnak beszéd közben, ami segíti a megértést, nyomatékosítja vagy módosítja a kimondott szavak jelentését. Ugyanezt a többcsatornás kommunikációt - beszéd közbeni mutogatást - a majmok is használják, de a bonobók, amelyek rendszertanilag közelebb állnak az emberekhez, sokkal gyakrabban és kifinomultabban teszik, mint a csimpánzok.

Ettől függetlenül egyes biológusok óva intenek attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le fogságban tartott példányok tanulmányozásából, hisz a majmok sok mindent képesek ellesni a környezetükből. A gesztusnyelvnek ráadásul nincs nyelvtana, és nem tudjuk, hogyan lett a többcsatornás jelrendszerből egycsatornás, azaz vokalizáción alapuló beszéd.

A tudományos vita egyik résztvevője, Michael Corballis pszichológus úgy véli, tudja a választ. Szerinte a beszéd maga sokkal inkább gesztusokból, mintsem hangokból álló rendszer: nem más, mint a nyelv, a szájpadlás és az ajkak gesztusai. Véleménye szerint a kézjelek lassan áttevődtek a végtagokról az arcra, mivel őseinknek szükségük volt a kezükre más tevékenységekhez, például szállításhoz, kézzel végzett műveletekhez és eszközhasználathoz.

Ezért az áttevődésért valószínűleg egy génmutáció a felelős. A hetes kromoszóma úgynevezett FOXP2 génje változott meg, amely az arc és az állkapocs finom mozdulatait irányítja. Ez a gén megtalálható a csimpánzoknál is, két ponton azonban eltér az emberi FOXP2 géntől, s ennek az igen csekély különbségnek köszönhető, hogy az embernél kialakulhatott a beszéd, a csimpánzoknál viszont nem.

A gesztuselmélet persze mindezzel még nem lépett a bizonyított elméletek sorába, de Hollandiában már dolgoznak a FOXP2 aminosav sorrendjének meghatározásán és a mutáció idejének felderítésén, kanadai tudósok pedig a gesztus és a nyelv idegrendszeri kapcsolatai után nyomoznak funkcionális MRI segítségével.

Bonobó kéznyelv