Szalagcímek egy napilapból. Csupa negatív tartalmú cikk, ezt játsszák. Nincs, ellopták, elveszett, megette a farkas. Az újságban sehol egy mosolygó arc, egy derűs vagy higgadt beszámoló. Az időjárás is pocsék. Ha valaki véletlenül vetődne ide, s csak ezt a lapot venné kézbe, azt látná, hogy egy olyan országban, amelyben ennyi a baj, nem lehet élni. Onnan nyomban el kell menekülni.

Nagyjából hasonló a jobboldal tévés orgánumainak hírkezelési technikája. A Hír vagy a Széles-féle Echo TV-ben mindent fölkapnak, ami árthat a kormánynak. Ami működik az országban, az nyilván szót sem érdemel. Sehol egy szép nő, egy csokor illatozó virág, egy játszadozó gyerek. Csak az számít, csak az a hír, ami árt. A jobboldali orgánumok ebbe végérvényesen belefeledkeztek. És a jelek szerint hosszú ideig úgy is maradnak.

Mit gondolhat az, aki pusztán ezekből az orgánumokból értesül az ország dolgairól? Aki nem tart igényt az elfogulatlan interpretációra, akinek nincs szüksége vitára, csak kinyilatkoztatásokra. Aki abban hisz, hogy „Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!” Aki az ilyet elhiszi, és a gyerekeinek továbbadja, saját magát is csonkának gondolja. Abban hisz, hogy ő nem teljes, és azért nem lehet az, mert a komcsik, a zsidók, no meg az eltakarodni képtelen Gyurcsány ebben megakadályozza.

Ha valaki állandóan negatív hírekkel tömi magát, egy idő után mindent feketében lát. És a sok halálhörgést hallva tuti világvégét vizionál. Elhiszi, hogy az ország elsüllyed a mocsárban. És csalódik, ha ez valamilyen műszaki hiba folytán mégis elmarad. Kihal a magyar, mondja őszinte meggyőződéssel, és mélyen csalódik, ha másnap valaki jár az utcán. Ha tényleg minden annyira rossz, mint amit ezek sugallnak, akkor mindennek vége van. Az ilyen helyeken nem szabad házat építeni (a negatív hangadók bizonyára kalyibákban tengődnek), nem szabad utazni (istenem, az a sok lepukkant Pajero mind a MÉH-be kerül), tilos élni és szerelmeskedni, tilos nevetni, levegőt venni, savanyú pacallevest enni, tilos kutyát tartani, lovat simogatni, balettelőadást nézni, sokasodni, tervezni és gondolkodni.

A jobboldal vesztét immár két választáson a károgó manipulátorok okozták. Átállt rádiósok, volt munkásőr operaénekesek, egykori, népviseletre váltó központi bizottsági tagok, bizonyítottan besúgó „ősmagyarok”, hantázó előemberek, akiknek ismerjük a vicsorgását (de nem halljuk az érveit), homályos múlttal példálódzó kétkamarás fantaszták. Akik rendre fölbukkannak a Halálhörg és Siralom Kft. orgánumaiban és ott vannak az asztaltáncoltató szeánszokon is.

A jelekből ítélve hörgésből sosem elég. Minden nap rosszabb az előzőnél, s ez így megy immáron öt éve. Képzeljük el, mi lesz velünk három év múlva! Beleborzongok, ha még ennél is csonkább lesz az ország, és rongyabb lesz az életünk. Mit fog kezdeni ezzel a teljesen lerobbant hazával a Fidesz? Hogy tudja majd visszacsinálni a világvégét? Hiszen addigra – a jobbos orgánumok közléseinek logikáját követve – sokkal, de sokkal rosszabbul fogunk élni, mint hét éve.

Hálás volnék érte, ha valaki elmagyarázná – mert a kíváncsiság nem halt ki teljesen belőlem –, hogy lehet a siralomházban masszázsszalont nyitni.