Ez épp olyan szánalmas és nevetséges, amilyen a tizenegyes meg nem adása, valamint Gera kiállítása volt.

Először is azért, mert - amint azt, paradox módon, a magyar szövetség prominense is elismeri - a 3-0 a tiltakozás ellenére is végeredmény marad; a meccset követő akció tehát színpadias, üres és haszontalan. Másodszor meg azért, mert Kisteleki a múlt szombaton nem ragadott tollat - vagy nem ült a számítógéphez -, noha a bosnyákok elleni mérkőzésen Trefoloni olasz játékvezető, miután megítélt egy büntetőt a magyaroknak, nem mutatott a tizenegyespontra Dzeko elbuktatásakor. (Igaz, nem küldött le a pályáról senkit sem.)

Ám leginkább azért fakaszt keserű mosolyra a levél, mert ez volt az első kvalifikációs találkozója a magyar csapatnak, amelyet Dougall vezetett, ám a csoport első három helyezettjével vívott négy korábbi mérkőzésen nulla pontot és 1-11-es gólkülönbséget sikerült "elérni" (Norvégia 1-4, 0-4; Törökország 0-1; Görögország 0-2). Az egyetlen gólt - figyelem, Kisteleki úr! - Gera szerezte, tizenegyesből... Azaz a magyar szövetség elnökének mindenekelőtt amiatt kellene protestálnia, hogy igazságtalan a beosztás, túl erős a mezőny: ha nem Andorrát, Liechtensteint, San Marinót és a többi törpét sorolják a magyarok mellé, akkor nem lehet előrelépni a jelenlegi, a hazai futball legrosszabb időszakait figyelembe véve is párját ritkító ötödik helyről... Aztán - ha már belejött az írásba - ne felejtse el felvetni az UEFA-nál azt sem, hogy ne mindjárt az egyaránt nagynevű Elfsborgot, MIKA Astarakot és Nistru Otaci-ot küldjék a magyar kupacsapatokra az európai selejtezőkben, mert az efféle, egyenlőtlen párosítással elveszik a hazai labdarúgás felemelkedésének lehetőségét. Ez pedig valóságos merénylet egy olyan ország futballja ellen, melynek szövetségi elnöke önmagában garantálja a rendet, a fegyelmet, a törvényességet. (A Hamburg ideutasításáról már nem is beszélek; az egyenesen abszurdum.)

De, magunk közt szólva, a leghelyesebben akkor cselekedne a grafomán elöljáró, ha példát venne Várhidi Péter szövetségi kapitányról a mértéktartás és a szerénység, valamint a magyar válogatott tagjairól az alázat tekintetében. (Lásd a szakvezetőnek az isztambuli meccset követő nyilatkozatát, valamint a mérkőzés hatvannégy percét.) Mert ugyan az itthoni futball- és médiaklientúrában vannak néhányan, akik alájátszanak, ám külföldön csak csodálkoznak az olcsó teatralitás és a megannyi semmitmondó szlogen láttán-hallatán.

Az utóbbi évtizedekben megtörtént ez már nemegyszer; nem kis butaság és vétek előidézni, hogy újra leírjanak bennünket.